Vasárnapi kirándulás: North Bull Island
Hosszas töprengés után választottam ezt a helyet kirándulásomnak - erről sosem hallottam, és nem ajánlotta senki, csak a túrázós appomban jelent meg mint érdekesség.
Hát az is lett. Egy csomó madár van ott... meg az egész ilyen nagyon fura: csak az elvetemültek, meg a kutyások mennek a természetvédelmi terület felé (:D! A kutyák boldogan kergetik a madarakat, sosem érik el :) ) de a baywatchos emberek is quaddal járőröznek, és ez is jó mindenkinek.
Nagy vágyam volt az, hogy ilyen füves, pamacsos tengerparton rohangáljak mint a filmekben, mondjuk romantikusan... hát... izé.... kiderült, hogy ez a tengeri fű, ez magasabb majdnem mint én - ez fűben nagy - és ráadásul, ha nincs benne kijárva az utacska, abban aztán nem lehet rohangálni.... most már értem, hogy miért csinálnak ebből szőnyeget a természeti népek.
Úgyhogy én is átverekedtem magam rajta, már csak az érzés miatt, aztán végig a tengerparton. Amíg a madaras részen voltam, találtam olyan kagylót, amit életemben nem: borotvakagyló a neve, és nagyon érdekesen néz ki - mint egy teljesen egyenes fadarab. Mint megtudtam, az ínyencek sikongatnak, hogy végre nálunk is lehet kapni, mert ez milyen finom kagyló és hűdehűde.... én meg kapirgálom ki a homokból, hogy mi a bánat ez.... :D
Hát tisztán a félszigeten 5 km-t mentem, de már előtte is mászkáltam a Szent Anna parkban, ami egy elvarázsolt egy valami, nem nagyon hirdetik ezt sem, mert ez is már Dublin felett van - de nagyon szép, és rettenet nagy eső lehetett előttem ott, mert olyan vízfolyás-nyomok voltak, hogy egészen meglepődtem. Új információ volt, hogy a mókusok büdösek - egy fás utcát találtam, ahol ezerrel rohangáltak - és mókusszag volt :D hogy örülhetnek az utcában lakók... bár az írek szeretik az ilyen dolgokat, meg inkább kedvesek az állatokkal mint, hogy zavarná őket....
A Visitor Leap Card előnye, hogy mindenhol jó... hát szénné használom: egyik eszközön megyek, a másikon jövök - így olyan buszokon kanyargok Dublin körül, hogy selsorolni sem tudom... viszont most már fel mertem ülni az emeletre is, mert teljesen tudtam, hogy a 130-as busz hová fog megérkezni, pedig életemben nem mentem rajta :)
Nagyon nagyon érdemes volt ide is elutazni, bár még reggel esett, és senki nem jár sehol 9-kor - az írek szerint ez amúgy korai időpont.... olykor még este 10kor ebédelnek hagyományosan.
És rengeteget fotóztam - nézd el olvasó, a sok egyforma képet... de nekem mind különbözik :)
S mivel még időben és szép időben értem a városba, kicsit mászkáltam - könyvesboltokban voltam - és megvettem egyik életem vágyott könyvét, amit jó ideje nem tudok megszerezni még antikváriumban sem: a Voynich-kódexet - minden lapja befényképezve... hát most nem megyek bele, de nagyon nagyon izgalmas a könyv is, meg a története is.
Mire hazaértem valahogy lett internet először az ablakomban, aztán az ágyamban is - így fel tudtam tölteni a képeket a blogomhoz... :) :)