Utolsó tanítási nap

Nem szeretem az utolsó tanítási napokat. Nehezen viselem, hogy megismerek egy értékes oktatót, vagy kollégát, és mire "barátkoznék" - addigra szétmegyünk a világ minden tájára. Ugyanis én, hogy egyedül mászkálok, "hátrányban" vagyok a barátkozással - de mondjuk, lehet, hogy most nem is baj.
Tamarától tanultam volna még, de hát ez most nem egy ilyen John Dale-féle túlélő tábor volt, komoly munkával, inkább ilyen együttgondolkozás - ha lehet így nevezni.
Még utoljára Tamara megmutatta a goosechase nevű alkalmazást, ami olyan mint az Actionbound, csak egyszerűbb a kezelése, és megcsináltunk a városban egy kihívást, és én az írekhez csatlakozódtam. Na, kiderült ám, hogy a szarvasléptű ultrakedves néni már nem olyan hajdejó fej :D szinte duzzogva rohant a városban egyedül, mert gps pontok voltak megadva, nem volt beszélgetés útközben, még társával sem nagyon, és aztán tudjuk már le az egészet gyorsan. Visszaértünk, Tamara jelezte, hogy oké, de még van két kihívás, amit nem csináltunk meg - nem nagyon akartak videót csinálni, de aztán csak - javasoltam én is ötleteket, pl, hogy ne álljunk a 70 fokban a napon :D - s a végén kiderült, hogy csekély angol tudásommal vidámabban is meg lehetett volna oldani a feladatokat - ebből a szempontból a másik csapat sokkal lazább volt. Az írek aztán a közös kép után el is húztak, mi még picit beszélgettünk, talán holnap a Pisa felé menő kiránduláson talizunk is, nem tudom, a többiekkel. Az írekkel biztos nem :D Ez kicsit belső szorongást okozott, mert mégiscsak felnőttek stb, aztán kiderül, hogy  na... nem is olyanok, mint ahogy kinéznek - de hát a mai világban ki az, aki olyan? Hát még a XVI. században :D
Közben a Skynews International-t nézem "itthon", de annyi borzalom és probléma van benne, hogy elkapcsoltam - persze mi más lenne, ha egy hírműsor - - - de az nyomaszt, hogy ez a klímaváltozás, + a fiatalok motivációja, munkakedve, elvárásai, hát nem tom, nincsenek összhangban - de hogy az angolok erről komoly embereket kérdezzenek meg, hogy mit csináljunk egy csomó fiatallal, mert mi lesz velük, ha nem kapnak otthon kaját, mert öreg már az eltartója....???
A legnagyobb feszültségemet az okozza, hogy közben meg ma elmentem a Galileo múzeumba és sokkot kaptam megint attól, hogy ezek a népek itt a 16-17. században miket csináltak, milyen fejlesztések, műszerek, tudományos eszközök voltak - de egy  olyan korban, amikor Galileo is besokalt, meg elkeseredett öregségére - az életét féltve halt meg, mert rájött dolgokra, meg megnézte a Jupitert, meg megmért megmérhetetlen dolgokat a kortársaival együtt. Én olyan mérhetetlenül butának éreztem magam, hogy egészen lelombozódtam - kinek jut eszébe megmérni a levegőt? Vagy szférákat modellezni? Vagy a függvényeket modellezni folyadékkal??? Meg mi bátorság kell ahhoz, hogy oké, keresek egy üvegfúvót, vagy nem tom kik csinálták ezeket az üveg palackokat, hogy az bírja, ha melegítik, meg nyomás alatt van... Meg a nyomás alatti tűzoltókészülék... Kinek jut eszébe, hogy nyomás alá kell helyezni, és majd feljön a víz???? Az jutott eszembe, amikor kiléptem kb 2 óra múlva a múzeumból, és megláttam a turistákat, akik ültek a koszos kőpadkákon, és akkora sonkás szendvicseket tömtek a fejükbe, ami hullot szanaszét, - hogy na igen - ez kell ide: egy nagy tömeg, ami csak eszik, és sorba áll fél órát egy random kávézó előtt, ahol a facebook szerint szivecskét tesznek a kávédra... mert a facebook megmondta, tehát oda megyünk plusz kell egy pár ember, aki tudja, hogy hol a főkapcsoló. És ezen tudás birtokában elképzelhetetlen gazdagságra, és hatalomra tesz szert, mint a Mediciek, csak nem forgatja vissza a fizkailag zabáló, és digitális tartalmat is zabáló tömegnek (akit majd a kövi körben lefogyaszt), mert minek? Önfenntartó a rendszer...
Mint a hordák, úgy hömpölyögnek az emberek: az egy hordába valók azonos jelzést kapnak: nyakba akasztó, stílus, kalap, egyforma ruha stb... Szerintem a mai feladatokban az íreknek, ha nem mondom, hogy egy fair trade boltba mentünk be - mert oda vitt a kihívás a játékban - akkor nem tűnik fel nekik.... pedig én aztán a fogyasztói társadalaom lovagja vagyok... :D
Hazafelé kerestem egy Conad boltot, mert Tamara azt mondta, hogy az a jó. Tényleg az, csak hát tőlem az elég messze van - de sikerült így gombalevest ennem, igazi toszkán dobozost :D:D:D Amúgy meg nem vagyok éhes, és a gelatot sem próbáltam, mert kicsit így rosszul vagyok a turistás zabálástól, utána meg, hogy csöpögnek a gelatoval... lehet, hogy öregszem.
Tamara elküldte az anyagait, nagyon hasznosak, angol cucc, és biztos majd jól használható.
Holnapra Pisa után kinéztem valamit, Tamara oda volt, hogy fú az nagyon jó, de még nem írom ide, mert az se biztos, hogy megtalálom, mert tömegközlekedni fogok, és ráadásul időbe is kell mennem.... lehet, hogy ott is két kört fogok menni??
Képeket mindjárt teszek fel :) és már teszek is ITT VANNAK :D:D:D:D