Utolsó nap - megvalósult titkos projekt :D
Utolsó nap - az igazi titkos project…
Na, hát reggel már alig bírtam magammal - sajnos a Citybike kerékpár kölcsönző csak 10kor nyitott, én meg tűkön ültem, mert Merike azt mondta, hogy menjek Viimsi 0pen Air Museum felé - tök máshová, mint terveztem az első szombaton, csak ugye elvesztettem a csomagomat, és nem mertem akkor elmenni - de milyen jól is tettem. Szóval nagy lelkesen kitaláltam, hogy a halász-épületes kiállítás jó lesz az nekem. A térképen megterveztem mindent - majd rájöttem, hogy ez éppen kétszer annyi, azaz összességében 30 km körül van, mint én terveztem menni. Sebaj, tegnap, amikor hazajöttem a tengerpartról a metsző északi szélben, már tudtam, hogy nem véletlenül kerékpároztam egész télen, mint egy eszement. Az egyik ok az volt, hogy annyi benzint spóroltam meg, hogy nem csak a páromnak vettem egy nagyon szuper kabátot, hanem a végén magamnak is - csak nem vettem észre, hogy tök ugyanazt a kabátot vettem, csak más színben :D:D:D
Szóval elővéve minden kedvességem, az embernek a kölcsönzőben elmagyaráztam, hogy e-bike kéne - mert a térdeim, meg a malacka alakom az kihívás a teljesítménynek :D:D:D - először egy sima kerékpárt állított nekem, de mondtam neki, hogy ez nem az, amire gondoltam - simán nem figyelt, biztos még reggel volt. Na egy BOSCH- rendszerű pedelec-kel nekivágtam - és IGEN - most már tudom érzetre is, hogy mi a nagyon nagy különbség a nyomatékszenzoros, meg a pedelec között. Az előbbivel szelem én a szegedi pusztát naponta, az utóbbit kb ugyanolyan sík terepen teszteltem. Hát az a nagy különbség, hogy a pedelec mindig segít - és mindig ugyanannyit. Szóval ha nincs szembeszél, meg nincs lejtő, akkor száguldasz, és ha egy másodpercre is megáll a tekerés, akkor markáns lassulás lesz, mert a motorfék nagy. Tehát mindig kell tekerned - és sokkal, de sokkal könnyebb, mint a sima kerékpárt - ez tény. DE: ha nem kapcsolgatod vissza a váltót, mert pl jön egy piros lámpa és tudod, hogy meg kell állni, akkor miután megálltál annyira nem bírsz elindulni, hogy halál - legalábbis a térdem nekem sikítozott, hiszen az életemért tapostam a 4 sávos úton, hogy átérjek a zöld lámpa alatt… Nem mellesleg ezek az észtek mennek mint a őrült, oké meg is áll - de azért előtted nem sokkal… ez nem tetszett - nagyon kellett figyelni, mert nem voltam benne biztos, hogy ilyen sebességnél engem lát, hogy legurulnék az útkereszteződésben.. Meg ami nagyon fura volt, hogy a kerékpárút ment egyenesen, és voltak részek, ahol ugye a kis utcákból balról kijöhetett bármi - és a kerékpárosnak volt kint a tábla, hogy adjak én, mint kerékpáros elsőbbséget a kiguruló autónak - mondjuk valahol ez logikus, de a magyar arroganciát feltüzeli :D:D:D:D. Nagyon kellett figyelni, nem ám csak úgy mész :D - Szóval a pedeleces kerékpárommal egy nyomorult dombra nem tudtam felmenni, mert vagy nem vitt fel, mert nem volt elég a nyomaték, vagy mert ha vissza is kapcsoltam, mint a hegymenetben, darált a lábad, mint a kávéörlő, de bőven nem haladtál. Elmondhatom, hogy párszor és nagyon sokféleképpen megjártam a sándorfalvi úton az autópálya-felüljárót, még sima kerékpárral is - van némi tapasztalatom az emelkedőkben - hát itt egy parkban "szégyenszemre" megállt alattam a vas, és le kellett szállnom - kicsit róka fogta csuka voltam, mert a nyomorult nem ment tovább. Visszafelé meg ha eddig azt tudtam, hogy északi szél, akkor erre még rá kellett tenni több lapáttal - olyan szél volt, hogy egy kézzel a kormányt fogtam, a másikkal meg a kapucnimat, mert le akarta szedni a fejem - jellemzően egy mellettem normál keróval kerékpározó srác rendes hegymenetben volt szegényke, hogy legalább valamit tudjon haladni… eszembe jutott, hogy egyszer hogy küzdöttem én is a sándorfalvi úton, pedig "csak" 30 km/h-ás szél volt. Szóval jó ez a pedelec - van sportértéke, ahogy tündér kolléganőm mondta :) - de a nyomatékszenzoroshoz képest ég és föld. Ja, és a pedelec mindig segít, ha akarod, ha nem. A nyomatékszenzoros pont akkor segít, amikor elérte a nyomás azt a nagyságot, és csak akkora mértékben, amilyenbe be van állítva - ezért nem fáj a térdem, mert mire "megnyomnám" - segít. És egyáltalán nem segít, ha elértem egy sebességet, egy tempót, stb - mert akkor csináljad…. Ezért izzadom én szét magam - mert a nyomatékszenzor abban segít, hogy egyenletes legyen a terhelésem. Na, de a lényeg, hogy a csávó azt mondta, hogy 100-130 kmt is lehet vele menni - mert fel van töltve. Erre én azt mondom: höhöhöhö. Lássuk. Naná, hogy mentem vele, amerre a szemem vitt - volt erdőben homokfúvásos kerékpár út, óriás kövek melletti gumis kerékpárút, zötyögős promenád - mert nehogy már ne lássak valamit. Na kigurultam Viimsi-be, a majdnem viharos tengerpartra, ahol halászok házacskái állnak a 19 század óta - - - hááááátt… eddig azt mondtam, hogy a cowboyok a kemények, de most már azt mondom, hogy a tengeri halászok. Mert hogy belehetett menni a házakba… hááát… nem vagyok egy nagy növésű, de ezek olyan alacsony, kiablakos házacskák, hogy egyből eszembejutott, hogy mindent értek mostmár a Williem Defoe és Robert Pattinson a Világítorony c. Filmjéből - aki akar egy jóízűt szorongani, az nézze meg,) https://port.hu/adatlap/film/tv/a-vilagitotorony-the-lighthouse/movie-211862 - de lehet, hogy elég, ha elmegy egy ilyen házikóba… de maúgy meg nagyon tetszett. Volt mellett egy sépci kis piac, mint a Balaton mellett, amit egyszer a kolléganőm, Kinga ajánlott - ilyen saját készítésű füstölt husi, hal, savanyúság stb volt kapható - teljesen ugyanaz mint nálunk - és az akkora SUV-okkal mint egy fél ház jöttek a magassarkús vásárlók, kis kosárkával a karjukon és odatipegve a metsző szélben vásárolgattak, friss estélyi sminkben :D:D:D
Visszafelé meg megnéztem egy zseniális kolostort, aminek hiányzott a teteje. Nem tudtam, hogy ott van, de belefutottam: https://maps.app.goo.gl/8fovcQrNNxjJU1mY9?g_st=com.google.maps.preview.copy Piritai kolostort - nekem nagyon az a fíling volt, mint a szerb odalon a kukoricásban az aracsi pusztatemplom. Csak ez a sok sávos Via Baltica-n volt… Na, a Transfogarast lemotoroztam, a Via Balticán meg kerékpároztam, a Via Appián meg gyalogoltam :D
Merikének innen is ezer köszönet az ötletért :D
A képeket, ahogy hazaértem albumba rendezve fogom kirakni :)
Szikrázó napban, piszok nagy szélben, tengerparti homok és jég vágta az arcom - hazafelé, ahogy egy kézzel száguldottam. Szent fogadalommal meg fogadtam, ha csak lehet, akkor máskor is csinálok ilyen kerékpár túrát, és mindenkit bíztatok rá, de nem ilyen kártyás, applikációs, feltöltős kerékpárral, hanem rendes kölcsönzőssel. Az íreknél is nagyon kacérkodtam a gondolattal, de ott fordítva van a közlekedés - már más nem is hiányzott volna… Viszont szerintem ott ezerszer jobb a tömegközlekedés - hiába szidják a sajátjukat… Itt szerintem vagy jön valami, vagy nem - de ha jön, akkor minden más is jön…
Az íreknél mindig jön valami, és hasonló irányba visz :D
Fotóztam hajókat is - na most már lehetett látni, hogy milyen ember forgalom van a kikötőbe, mert azt is fotóztam, ahogy mennek mint a repcsibe, és fotóztam felhajtott aszfaltutat is…. :D
Mire visszaértem, kb 4 óra múlva, már csak a fele volt meg a töltöttségnek - na mondom, barátom, ez csak a fele - erre azt mondja, na - sokat mentem? Hát mondom nem…. :D de tényleg ez azért nem egy extrém táv - - - szóval ha hazaérek a kerékpárom nyakába borulok, és hüppögve kérek tőle elnézést, és könnyes szemmel rebegem el neki, hogy sosem volt még semmivel olyan jó, mint Vele :D - mert egy töltéssel kb 40 km-t simán tudok menni vele, árkonbokron stb - és még ha trükközök, akkor talán még pár km belefér. Az igaz, hogy ez a kerékpár bosch, meg tuti több a wattja - de nem kevés volt emiatt a súlya sem, viszont az agyváltós 7 sebesség az én térdeimnek nem jól skálázható, mert hiába könnyű hajtani, ha jár a lábad mint a kávédaráló, attól a térdednek talán még többet kell dolgoznia… szóval I love you Wheeler E-operator :D:D:D
Intermezzo: RUHA:
A hét elején a fekete balaklavámban jártam, fejfedőként hordtam, variáltam: arcom kilátszott stb - de ha hirtelen olykor a tükörbe/kirakatban megnéztem magam, akkor úgy néztem ki, mint egy 50-es szarajevói női, szuperkabátan. Éreztem is sokszor, ha bementem valahová, és nem előtte vettem le, akkor lett egy kis csönd, vagy nem szólaltak meg angolul egyből, de kedvesek voltak, csak olyan fürkészőek. Oké - én is valami muszlim beütésre gondoltam volna, ha magamra nézek ráadásul olyan matrónásan mackós is vagyok…. Mondjuk egy evangélikus országban nézhettek is rám rendesen… :D (Nem mellesleg pont a reformált egyházuk értékrendje és munkához való hozzáállása is hangsúlyos ok, amiért baltikumi "kis tigris" Észtország :D)
Na, de lehagytam véletlenül ezt a ruhadarabot, amivel kálvinistaként - hogy legyen csavar a dologban - hökkentettem a bolti eladókat. De betettem a táskába egy másik ruhadarabot: mit teszek be?!! Orosz, szőrős elejű füles usánka sapkát….. férfit. Mert hogy nekem nagyon érzékeny a fejem a hidegre. Na, innentől minden, de minden idősebb hölgy, aki a múzeumokba jegyet adott megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról, és szemmel láthatólag megnyugodtak :D:D:D:D gondolták egyedül is elbánnak reggel egy nyomorult orosszal, aki ráadásul nem túl fiatal :D:D:D Most visszagondolva, a kerékpáros srác is lehet, hogy reggel ebből indult ki, mert délután már sokkal barátságosabb volt, miután a személyimet bescannelte a kölcsönzéshez :D:D:D:D
S mielőtt elmentem a Citybike-hoz megint bementem az ortodox templomba, ahol tényleg sokan voltak, és kb mindenki usánkába volt - de még a koldus is a templom előtt, és ráadásul többen az általam is hordott, igénytelen, vékonyabb fajtába - (a csomaghelyhiány miatt hoztam csak ezt a nyomorultat én is, és mert sejtettem, hogy el fogom hagyni másik fefedőt…) :D:D:D
A templomtól nem messze pedig ukrán háború ellenes installáció volt - amit szintén fotóztam...
Kerékpározás:
Nagyon nagyon nagyon jól esett ez a fajta mozgás, utána az óvárosból még hazafelé kocogtam, mert ugye a kikötőben lakok - és most már látszódott a sok finn, orosz, észt melós-csapat, akik siettek a hajóra. De most volt is van 4-5 hajó a tengeren szemmel láthatólag.
Otthon meg gyűlik a meló, szóval hétfőn beesek, és remélem hozzák az 5 db adomány vékonyklienses gépet, ami maga lesz a gyönyör, mondjuk 5 és nem 50 - de ne legyen telhetetlen az ember. Ahogy Rácz Józsi többször felhívta a figyelmet, ahhoz képest, hogy mennyi vasunk van - nagyon keveset kell szervízelni - nem tudom meddig marad ez így, de minden levetett 4-5 éves gépet szívesen várok, bármilyen bakból, intézményből stb :D:D:D itt nálunk újjászületnek :))))
A városban meg szerintem valami kutyakiállítás van - mert a mi szállónkban 6 db kutyus van, és 4-esével jönnek mennek a városban… :D:D:D
Végül, de nem utolsó sorban itt szeretném megköszönni Budai Zsuzsinak, Molnár Katának, akik intézik az Erasmusos dolgainkat, a suli vezetőségének, hogy egyáltalán lehet menni időnként - és mindenkit bíztatnék, hogy ha csak tud, menjen - egyszer élünk, és senki nem elég öreg annyira, hogy ne vállaljon be valami izgalmas területet, országot, képzést, tevékenységet… Nehéz átlépni a komfortzónánkat, nekem is sok belső feszültségem lett ettől az úttól, de határozottan tudom, hogy ide vissza kell jönni nyáron - ez a kedves bizalmatlanság, ami van az észtekben, nekem ez nagyon elbűvülő. S most már nagyon kiváncsi vagyok, hogy nyáron mi a helyzet itt - hogy jönnek-mennek az emberek, és mi történik a frekventált, és nem frekventált helyeken???? :)