Uccsó tanítási nap

A mai napra nem terveztem képeket feltenni, mert nem :) Bár a gépem könyörgött reggel, hogy hozzam el, megkeményítettem a szívem, és nem. Este Gerit-tékkel tervezzük a Murray's bár meglátogatását, és így is annyi cuccom van a hátamon, hogy csak na: az összes alkatrész laptopostul, ami kell délután a suliba, és persze a meglepik, amiket ma megvettem, hogy holnap a böröndben senyvedjenek.

Összességében elmondható, hogy nagyon örülök, hogy két hetesre jelentkeztem, és pont ugyanahhoz az oktatóhoz kerültem. Az első héten a csoport motiváltsága, és alázatos tanulnivágyása miatt rendszerben láttam a dolgokat: minden alkalmazást úgy próbáltunk mintha egy digitális osztályterem lennénk, a tanár értékelt minket, poénkodtunk, dolgoztunk ezerrel. S mivel mindent egyszerre használtunk, nagyon pörgős volt minden - a második héten a T. Kollégák mindent-tudása, hangos beszéde, és nem mellesleg folyamatos magyar véleménynyílvánítása miatt - meg egyszerűen azért, mert nem csinálta végig, nem jelentkezett be, nem kooperált a többi társával - gyakorlatilag ezeknek a digitális osztálytermeknek a lényege nem valósult meg. Tehát a T. Kolléga hazamegy azzal az önelégült tudattal, hogy na ugye, hogy nincs erre idő, meg nem használható, meg a hülye is meg tudja csinálni...... Gyakorlatilag pont arra a részre nem jutottunk el, amit ennyi emberrel ki lehetett próbálni: egy élő, dinamikus, kommunikáló "osztállyá", amiben a napi dolgok előfordulnak, és pont lehetett volna látni, hogy hogyan tudja nagyon nagy mértékben megkönnyíteni egy tanár dolgát, és ne adj Isten örömet okozni a gyereknek a tanulás közben.... Az oktató, pedig azt választotta, amit ilyenkor az ember választ: azzal foglalkozott, aki igényelte..... Szóval én nagyon hálás vagyok Bülentnek, (meg utólag az első csoportnak), hogy bár károgtak, de csinálták a dolgokat, és motiváltak voltak. Megint tudatosult bennem, hogy össze tehetem a kezem a Karolina Suli miatt, nem rossz hely ez így tanár szemszögből sem :)))) Még egy, max kettő bejegyzést tervezek a végére, ha hazamentem, és leteszem ezt a blogírást - - - biztos nagyon hasznos, de szerintem mindenki minden okosat mond minden felületen, mindenkinek van véleménye (nekem is), de hosszú távon fárasztó nekem ez a folyamatosan (mesterségesen fenntartott) közlésvágy, hogy én blogot írjak nem tudom elképzelni magamról a továbbiakban. :)