Szombati kirándulás: Glendalaugh
Igazság szerint nagyon régóta szerettem volna ide elmenni, főleg, hogy háziasszonyom, Marilyn mondta, hogy ez az ő kedvenc helye… hát a Chester Beatty után persze, hogy kiváncsi voltam. Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy a suli ide szervezi a kirándulást, ráadásul egy bűbáj idegenvezetőnénit is kaptunk, aki rengeteg mindent elmesélt már az első perce kezdve a buszon. Santa Nigrával az utolsó pillanatban a kis buszt választottuk - mert még kellett két ember - és nem bántuk meg.
Hát… nagyon durván szép hely - egyedül nem tudtam volna megnézni normálisan - de tudom, hogy ha legközelebb jönnék, akkor merre kell még tovább menni - két éve még nem volt közvetlen buszjárat ide, de már van, délben indul a StStephenről és délután jön vissza - nem szabad lekésni, mert nincs több busz. De erre most nem volt szükségem, mert a suli mindent megoldott helyettem…
Igazából nem tudok mit írni érzelmeknél nélkül, olyan spirituális valami van azon a helyen, hogy nem nagyon éreztem ilyet még…. Be is jelentettem a családnak, hogy ha elpatkolnék, akkor ide kérem a hamvaim felét szétszórni… a másik fele az még kérdéses, hogy hová megy… de lehet, hogy harmadolni is fogok… :) Ugyanis itt még a turisták sem zavarnak, mert nekik annyira nem érdekes a szépségen kívül… de az, hogy itt szerzetesek éltek, a Kells kódex is volt itt egy darabig - és majd utána nézek - de ha Pangur Ban is itt lakott (fehér cica a Kells kódex egyik írójának macskája) - akkor dobok egy hátast….
Meg így teljesen más perspektíva volt, mint amit eddig láttam erről a helyről a tv-ben, amik általában látványos drónfelvételek voltak… holott, hát az milyen érdekes, amit emberként lát az ember, és így ránéz… mert a régiek is majdnem ezt látták… azért is gondolom, hogy majdnem, mert már több fa is takarja a körtornyot, amit irányjelzésre, harangozásra is használtak.
Engem nagyon megérintett ez a hely, főleg, mert nagyon vágytam ide - így nem is szeretnék erről többet írni…..