Spirituális izék

Ma kora reggel - itteni kora reggel, azaz 8 óra előtt - már itt voltam: https://www.heritageireland.ie/en/dublin/warmemorialgardens/  I. világháborús  emlékpark. Senki nem volt, csak én meg a kertészek. Nagyon szép - talán a képeken is átjön nagysága, egyszerűsége, és tisztasága. A rózsaillat pedig olyan erős a két oldalról jövő körtkertből, hogy nagyon nagyon...Persze ez két busz útvonal volt, kis tévedéssel, és még a Guinness sörgyártól is messzebb. Utána megint beestem egy könyvesboltba, és nem bírtam magammal, megint vettem könyvet.... Most kicsit csendesebb, és tisztább a város, hétközepe van, mintha most szusszanna a hétvégi roham előtt, amit majd a turisták fognak okozni. Már szövögetem a terveket, hogyan megyek haza szombaton - az is megint izgalmas lesz... De addig még tanulok egy csomó mindent, úgy gondolom.

Most picit mintha döcögősebben haladna a csoport: a gépek le akarnak merülni, és nem mindenkinek van átalakítókája, mert itt más a szabvány a konnektornál. Van, aki hamar kész van - még sem halad úgy valahogy a dolog. Bülent rohangál, és segít mindenkinek, meg haladunk is, de egy picit lassabban. Láthatatlan érzékkel valahogy érzékeli Bülent, hogy mit kell, hogyan kell bizonyára, de valami nem olyan  mint a múlt héten. Pedig itt is vannak lelkes emberek - a thüringiai kolléganő, aki orosz-angol (!!!) szakos ő pl zseniális, ahogy így beszél mindenkivel, nagyon motivált és motiváló - nála biztosan jó lehet tanárnak és tanulónak lenni. Kapásból úgy mutatkozott be, mint amit egyszer nekünk is tanítottak: kis papírkán táblázat, szavakkal, és amit hallottál az előadásából, x-elted, és aki előbb kész lett, az kapott csokit. Én 3. lettem, kaptam csokit, pedig még egyet el is néztem, mert azt hittem, hogy be van x-elve, és nem volt :))) de legalább ez azt jelentette, hogy akkor nem is hallottam a kifejezést, szóval, hogy pontosan értettem Gerit mondókáját. De valahogy mintha a többiek annyira nem ugráltak volna ezért, pedig szerintem zseniális volt emiatt Geriték belépője. Szóval látszódott, hogy teljesen profi, tudja, hogy mit csinál, miért, és merre. Nem nyavalyog, nem problémákat sorol, hanem megoldásokat. Nem az az első mondata, hogy a tanári fizetések, meg hogy csalnak a diákok, meg hogy nem motiváltak (mert oké, ez igaz, de megint nem ezért vagyunk itt....), meg az, hogy "eljutottunk arra a szintre, hogy..." - és ez ha negatív, ha pozitív, akkor is tükröz egy látásmódot, ami így, itt, nyáron, új dolgokat tanulva engem nagyon le tud így nyomni. (Tanév közben igyekszem hárítani otthon az általános panaszáradatot magamtól, ami bármivel kapcsolatban fel tud jönni - de itt elfelejtettem felvenni ezt a páncélom, mert annyira intenzíven kellett megoldanom és tapasztalnom dolgokat, hogy eszembe sem jutott, hogy lenne időm panaszkodni, vagy ilyet hallgatni.....) Szóval amikor hazaértem, szinte örültem a háziasszonyomnak, aki minden furcsasáságval, és körülményével lassan a szívembe lopja magát - persze csak ha szombatig nem esz meg..... :) Folytatva az előző gondolatmenetet: pedig az íreknek is van okuk a nyűglődésre, a történelmük viharos, éhség sújtotta őket, a függetlenség sem egyértelmű állapot, a jelenlegi helyzet sem egyértelműen rózsás (sok a drogos, a hajléktalan az utcán, sok problémájuk van nekik is). De ami egyértelműen átjön az az, hogy megoldásokat keresnek és CSINÁLNAK. Lehet, hogy furának tűnik, lehet, hogy lehetne ügyesebben, hatékonyabban, de csinál, tesz valamit ez a társaság. Egyénenként is, meg közösségben is. Pl egyénileg kiteszi a véleményét konkrétan az ablakba: az abortusz ellenes törvényt ellenzi, és ezt egy táblán kiteszi az ablakába. De kiteszi az ír zászlót is - meg van, aki az angolt - , meg körbecsomagolja a fákat, hogy felhívja a figyelmet, hogy légszennyezés. Meg plakátol, meg tömegesen mennek vasárnap sporteseményre, mindenki a saját csapata pólójába - komplett gyerekcsoportok, kettesével, énekelve, felnőtt kísérővel - és nem verik szét a várost, a stadiont. Maximum egymás mellett nagyon nagyon hangosan énekelnek. :))) Szóval így kívülről, nekem az a benyomásom, hogy ők tevékenykednek, csinálnak, tesznek, aktívak - sokkal több területen valószínűleg, mint gondolnám. Nagyon sokan futnak, kerékpároznak, edzőtermeznek kora reggel. Sok a fodrászat, férfi szakállas hely (barber) - a külvárosban is. :))) Szóval nem nyavalyog, hanem csinálja. Ez az álláspont hozzám elég közeli... Vagy legalábbis szeretném átvenni maximálisan. :)))

Még ezt ide kell írnom. Ma délutánra majdnem elgurult nálam a pirula - részleteket nem írok, mert ez ilyen nyilvános platform - de ha jővőben bármikor külföldre mennék képzésre, alá fogom húzni, hogy ha lehet, akkor ne honfitársaimmal tömött csoportban legyek - mert bár az ötlet jó, hogy ha lehet tegyünk egy IT-s képzésnél több embert egybe, aki azonos országból való, hadd segítsenek egymásnak - - - nos, én inkább mennék követ törni egy internacionális csoportba.... Bülentet, az oktatót mélységesen tisztelem, és csak fejet tudok előtte hajtani.

Ma sokkal kevesebb képet csináltam, mert inkább máshogy tapasztaltam meg a világot.

Így képek itt: https://photos.app.goo.gl/8XPAtHyMCs7gTG428