Nyolcadik nap - Epic - Howth - Ireland’s Eye
Ma később kellett bemennem a suliba. Ezért természetesen Partizánkodtam. Terveket szövegettem, aminek az lett a vége, hogy megvettem az új leap card omat, a régit megtartom ugyanis kiderült számomra, hogy 2037-ig érvényes, ami azért poén, mert ki tudja, hogy eljövök vagy eljövünk el, de azért tervezzük. Aztán hirtelenfelindulásból megvettem egy fejhallgatót. Egy Bluetoothos és annyira örültem neki, mint kamaszkoromban az új fülhallgatomnak. Már régóta szerettem volna egy valami ilyesmit, csak sajnáltam rá a pénzt. Egy kínai nőtől vettem egy kínai boltba, ami csak látszólag gáz. mert magát a vásárlást élveztem nagyon. ugyanis nem elég, hogy kipróbáltam, de még alkudtam és az árából, át is számoltam és a végén még kártyával is fizettem. Ebből a sokból egyiket sem akarta a kínai hölgy, de szerintem valószínűleg babonás lehet vagy valami ilyesmi, mert tulajdonképpen mindenben engedett nekem. Aztán bementem a suliba: új csoport, új tanár és az ír iskola rendszerről volt szó. Teljesen felemelő érzés volt, hogy minden szavát értettem a tanárnak. Egészen kis részleteket is, pedig ez nem volt eddig rám jellemző. Sőt, Jakub-bal megbeszéltük a jelenlegi politikai helyzetet, a szlovák iskolarendszert, a magyar oktatás ügyet, a szlovák oktatás ügyet, és hogy miben vagyunk mások mint az írek. A suli után elmentem az EPIC- be. Ez egy olyasmi kiállítás, mint a magyar zene háza, csak sokkal ügyesebben promózzák az írek. Szerintem nekünk több anyagunk van a kiállításunkon, ők viszont sokkal ügyesebbek. Szerintem kellene a magyarokról egy ilyen kiállítás, nem tenne rosszat a nemzeti öntudatunknak. Az írek is azért csinálták, hogy az írekkell szembeni negatív sztereotípiákat lerombolják. (Az előbb ezeket a sorokat elkezdtem begépelni a honlapomra, de valamiért elszállt az egész. Most olyan mérges lettem, hogy előszedtem a mesterséges inteligenciát és az új jegyzetemmel az iPadon úgy írom ezeket a sorokat, hogy diktálom a digitális rabszolgámnak. Kicsit fura érzés, de egészen gyorsan lehet vele haladni, ha megszokja az ember. Néha elfelejtem hogy ha Azt mondom hogy, vessző - akkor, lesz vagy ha (akkor azt is tudja hogy (. Nagyon érdekes érzés így dolgozni. Az EPIC után találkoztam a magyar kolléganővel, és kis tanácskozás után kecske-káposzta alapon elindultunk Howth felé. Nem is lehetett volna jobban tervezni, minden közlekedési eszköz jött és Pikk-Pakk kikerültünk a tengerpartra. A kikötőbe megtaláltuk a hajókat :D és elmentünk hajókázni az Ireland's Eye köré. Hihetetlen érzés volt olyan helyen mászkálni, ahol David Attenborough is járt. A képek magukért beszélnek. Nekem nagyon jólesett főleg, hogy utána a tengerparton a homokba a baromi hideg vízbe is mászkáltunk, utána hazajöttünk, tanakodtam és holnapra merész tervet eszeltem ki. Erről még nem írok. Nagyon durva hogy ma fókákat is láttam, sőt fotóztam, és ha szerencsém van egy nagyon jó fotósorozatot készítettem az egyikről. Majd mindjárt megnézem a képeket :D - csak kilövöm az AI - t, mert ezzel írtam most, és be kell lássam, hogy nem kaptam agyvérzést, amikor újra kellett a szöveget alkotni. Igaz, hogy nagyon hülye dolog saját magam hallgatni, meg nézni a kérpernyőt, hogy írja, amit mondok. Meg rájöttem, hogy én úgy írok, ahogy gondolkodok - lassan :D:D:D:D - szóval most még kényelmesebb írnom, mert nem zavar a Zaj - de most ebben az esetben, amikor nem lett volna kedvem újragépelnem, mert elszállt a szöveg, most határozottan nagy előny volt ez a diktálósdi... és meglepően gyors volt... nagyon nagyon gyorsssss....