Márc 13 - Hóesés

Szerintem Tallin ilyen. A nagyon modern, és a tardícionális egymás mellett van - hogy kinek hogy tetszik, azt nem tudom, de működnie kell.

Ma kicsit előbb jöttem (tulajdonképpen mindig előbb jövök :D ) - de legalább így gépen tudom intézni a blogírást, és segítek icipicit a Robokalandos szervezésben, mert az meg otthon folyik... márc 22-én lesz, és nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz... azt hiszem mindenki ezerrel készül rá... 

Közbn itt leesett a hó - és a jelek szerint a pici havon is mehet a szán:o

Amúgy elnézve a lábnyomokat - akkor sincsenek többen - vagy legalábbis az én magyar szememnek ez nagyon kevés gyalogos. A kocsik ugyanúgy mennek - de ember szinte sehol. Aztán az jutott eszembe, hogy mivel előzőleg is fényképeztem még megmaradt hókupacokat - mi van, ha azért kellenek ezek a széles utcák, nagy terek, hogy legyen hová tenni a havat??? De akkor mi van azokkal a pici tradícionális utcákkal, fent az óvárosban, oda nem esik, vagy egyből le is folyik az utcák meredeksége miatt? Fogggalmam nincs.
De mivel ma jeles nap van - meglepi programot szervezek magamnak - mert elvileg itt a suliba rövid napom lesz.

Már reggel jött diák Lennarthoz, hogy az authentikátor program nem mutat kódot, pedig neki a microsoft fiókja így van beállítva. Hát igen, ha úgy lenne, hogy kódot küld a telefonra, akkor egyszerűbb a dolog. De ez valami bug lehet - megegyeztünk Lennarttal, fogalmunk nincs, hogy miért nem látszódik a kód az appban - de ez már többször előfordult. Ilyenkor a saját rendszerébe kiveszi az adott felhasználónál a kettős authentikációt, a gyerek belép - beállítja gyorsan a telefonszámát, és Lennart, meg visszaállítja. Így a következő belépéskor megvan a kettős ellenőrzés is, csak nem app-pal, hanem telefonkóddal.

Nálunk nem kapcsoltam be ezt be, mert a telefon sincs a gyerekeknél, és nem is oktatjuk a kettős authentikációt - mert nincs náluk a telefon.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.....

Pedig cyberbiztonságilag jobb lenne - nem beszélve arról, hogy Ügyfélkapu+-szal riasztották meg most társadalmunkat - és az is megtanulható rendszer kortól függetlenül - - - csak hát nekünk nagyon kell a support - de az még hagyján, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy merjünk, tudjunk segítséget kérni, és legyünk abban tudatában, hogy van is jogunk a segítségre, és kapunk is - csak ne érezlmi alapon közelítsünk a dologhoz :D

Délután - este még írok, hogy mi volt ma - mert arra még én is kíváncsi vagyok :D

 Ma a suliba többet fotóztam, mert ahová elmentem óralátogatásra, ott nem volt senki - biztos valami technikai hiba csúszott be, de nem estem kétségbe, időre visszamentem az IT-szobába, és megvártam az előadót, aki az iskolai életről tartott egy prezit 60 percben nekem.

Nagyon- nagyon - nagyon érdekes volt - nagyon felkorbácsolta bennem az indulatokat, mert mindent, amit ők csinálnak, nálunk ötletcsíraként van jelen, vagy egy-egy tanár, esetleg egy-egy csoportka megcsinálja, és kész - ennyi.

Még a bútorok is: egy teremben tudom megnevezni, hogy igen, ott ilyen forgatós, modernt bútor van. Értem, hogy pénz kérdés - de most jó közelről lefotóztam a diákok munkáit itt a suliba: karton lapon, festmények, tűzőgéppel összetűzve, lóg le a falról - nálunk ilyenre már azt mondanák, hogy nadeháthogy néz ez ki, hogy nincs keretben - pedig ez itt piszkosul jól nézett ki - és nálunk is jól néznek ki, ha karnisszerű dologról falnyi magasan lógna le a sok színes, olykor provokatív kép. Hedi is megmondta: náluk is probléma a sok telefonozás, de ha van egy csomó program, akkor nem fogja nyomogatni a gyerek, mert nincs rá ideje - nálunk biztos van ilyenre igény, de nagyon kell tolni a felnőtteknek, hogy a lelkesedés átragadjon a gyerekre….

A modernitás és a tradíció egymás mellett megfér, ahogy sejtettem: a 10 ujjas gépelés mellett a kalligráfia az első, aztán a nagyoknál a gépelés. Délre végeztem, de fejben nagyon feszült voltam: nekik 15 év elég volt, hogy kitalálják az új rendszert, és szembenéznek most is azzal, ha lemorzsolódás van stb - nekünk 36 évvel a rendszerváltás után sincs megnyugtató rendszerünk - értem én, hogy pénzfüggő is a dolog, de másolgatunk dolgokat, és csodálkozunk, hogy nálunk nem működik. Én azt látom, hogy az én sulimba fél kezemen meg tudom számolni, aki hajlandó lenne bentmaradni a gyerekkel alkotni este 10-ig - és a fél kezemen meg tudom számolni, akiknek olyan technikai, szakmai tudástáruk van - ténylegesen összegyűjtve, hogy elállna a szavunk - s nem őket látom a legmenőbbnek - pedig őket kéne… Tulképp abba is hagyom ezt a részt, mert átmegyek puffogásba - aztán mi lesz….. :)

Délután a meglepi program az volt, hogy elmentem a ZOO-ba. Szülinapi meglepi volt magamnak :D

Dublinba is elmentem, nem bántam meg.

Itt az elején nem tetszett. Akkora széles utak vannak itt is - megáll az ember esze, oké a fázós állatok bent vannak - de be meg nem tudsz menni a barakk-szerű épületekbe. Puffogtam is, hogy na, azért utaztam ki ide a város szélére, de aztán csak elkapott a gépszíj, és szakítottam a magyar károgással, és más szemmel néztem a dolgokat, és egyből megtaláltam a trópusi házat, a szőrös nagy állatokat, meg olyan békákat, gyíkokat, kígyókat - melyeket sosem láttam. Kajáltam is, meg elhagytam a sapimat - de nem baj, mert van másik, és mert gondoltam, hogy el fogom hagyni, az Isteneké a 300 forintos balaklavám- (a fontosabbik otthon maradt, mert sejtettem, hogy el fogom hagyni :D) - de van 3 kesztyűm - szóval deal.

Kajáltam is a zooba, aztán igyekeznem kellett, mert jött ez a furcsa sötétség, és a madarak el kezdtek a helyükre menni, na mondom, semmit nem fogok látni… Tanakodtam, hogy volt még egy sáv a rettenet nagy területből, mondom, oké - vacak a térkép, de nézzük. Na, hát tudtam én, hogy oda kell menni: Ami lenyűgözött: azok a sasok, meg a baglyok. Ekkorákat és ennyit, ekkora helyen én még nem láttam. Nyilván ez a hely is kicsik nekik, de olyan hangjuk volt, hogy még fel is vettem… a fehér fejű sas sehol nincs ezekehez képest, nem is volt belőle sok… hanem a többi…. Állva akkora volt mint én… ha nyáron jövünk, akkor már másik objektívvel jövök, és akkor nagyon jó képeket lehet csinálni. Most videóztam is - pedig nem szoktam. A hangjuk is nagyon érdekes volt, meg a nagyságuk - meg az egész. Aránylag nagy helyen voltak, de mondjuk ezeknek akármekkora hely nem elég - de most már teljesen képbe vagyok, hogy miért van sas a címereken. Ezek nem ilyen sima, réti sas, amit szoktam látni Szeged környékén, azoknak kb a 4-szerese - minden irányban. Van, hogy bolyhos a feje, mint a mesében. Olyan, és akkora szeme van, hogy kinézi a lelkedet…..

A baglyok - nekünk volt baglyunk, (mi neveltük fel) sőt, szerintem van is, mert 4-en voltak másfél hete a kertünkben - na, ezek olyan nagyságrendbeli és formabeli különbséget mutattak, hogy elámultam. De a csúcs az volt, hogy hó volt - és a hóbaglyot nem tudtam addig lefotózni, amíg nem nyitotta résnyire a szemét, ugyanis az autofókusz nem értette, hogy mire fókuszáljon… :))))

És nem 1-1 madár volt belőlük, hanem egy rakat - szerintem erre álltak rá - mint Szeged a selyemmajmocskákra…

Ja, és életemben először láttam játszó jegesmedvét… egy illetve két műanyag ládával játszott… de uhhhhh…. Nem kicsit játszott…. Dobálta, ugrált rajta, hajigálta, összehajtogatta, rendes husos ládával… na, itt kezdtem videózni… aztán még több helyen - pedig nem szoktam. De most már tuti meg kell tanulnom kezelni Lili okosállványát… el fogom tőle kunyerálni… :D 
 Holnap van az utolsó nap - nem bánom - az otthoni dolgok is szaporodnak, be kell hoznom azokat is - de legalább ott más a fény… :D Megint megerősödtem abban, hogy az ötleteim iránya jó, csak meg kell valósítani, minél produktívabb embereket bevonni, és lelkesedni. Hátha a csírából valami lesz. Holnap Az Észt nyelv napja lesz - nyitóceremóniával…. Nyitóceremóniával….. amire már ma rakja össze a technikát a TT (Technical Team) - akik csak gyerekek…. És a dolguk az, hogy megmondják nekik, hogy hány órára hogyan legyen kész a minden az adott eseményre… dekorációstul, hangostul, mindenestül…. Pedig a mi gyerekeink sem lehetnek rosszabbak - csak valahogy a keret más… - szét kell csapni a keretet :D:D:D:D