Keddi Orti Dipinti (Festett Kertek)

Ez a kedd is csupa izgalommal indult. Kitaláltam, hogy elkocog az Uffizi-ba, és megkérdem, hogy átvertek, vagy nem az online jeggyel - azok után, hogy cseteltem a cég ember/robotjáva, szegényke nagyon írta, hogy ő Ron :D Szóval beálltam a pénztár elé, aránylag korán, 7.45-kor, voltak előttem páran, és vártunk. Közben segítettük a többit, hogy ez nem a bejárat, ez a Ticket Office, az Entrance az arrébb van. Hozzá kell tennem, hogy folyékonyan tudó angolokat/amerikaiakat/értelmiségieknek mutogattunk felfelé egy kb 6X4 méteres óriás plakátra, mely 8 méterenként ismétlődött, hogy erre gyere, ha van jegyed. A kezdésre 8.15-re annyian lettünk mint a szemét - kígyózótt a sor, Alexandro kijött, elpakolgatta a korriodor oszlopokat, és közben tök türelmesen ő is mondogatta a random embereknek, hogy mizu. Betódultunk, én egyből kiléptem, hogy check it my ticket please - azt mondták nyugabuga, ránéztek szemmel, jöjjek majd vissza szerdán, és mivel délutáni a jegy, ezért drágább - ami így igaz is, hogy sávosan drágul, ezért a turisták ölik egymást a reggeli jegyekért. Oké, kérdeztem, hogy de nézzen már rá, ez valid? Persze, persze. De hozzak ID cardot, mert ez névre szóló jegy. OKÉ. ha ezek után nem emgednek be holnap délután, akkor Ronra ráküldöm az átkokat, az biztos... Kicsit megnyugodtam - de már kész haditervem van, ha nem okés valami :D ezután elsiettem az órámra, de közben rájöttem, hogy ahová akartam menni, az csak kedden van zárva.  Hogy lehet valami kedden zárva? De a Gondviseléssel nem lehet packázni.
Mentem órára, ami nagyon laza volt, angol beszélgetés, szegény litván kollégát sajnálom, aki egy kukkot nem ért az egészből, a másik meg már nem fordítja, mert baromi zavaró. 
Az elméletét tanultuk meg az outdoor oktatásnak, annak minden kihívásával, és előnyével. A végére azt éreztem, hogy az íreken kívül mindenki vergődik ebben a témában: egészen elképesztő történeteket meséltek a kollégák: az eget csak a Microsoft sky-on keresztül ismerő gyeretől kezdve, a csirkétől félő felnőttekig, valamint, hogy a szülő a 200 méterre lévő iskolába kocsival viszi a gyereket, és nem engedi ki (nem adja meg az engedélyt a kültéri oktatásra, mert a park az koszos, a vizes csap meg bacilusos. Állatot ne fogdosson a gyerek, mert ebolás lesz és a tanár meg egy felelőtlen senkiházi, mert nem hívta a mentőt, amikor leütötte a térdét a gyerek. S ezek nem túzó sztorik voltak. Azon már kínunkban nevettünk, hogy az oktató elfelejtette elmondani, hogy nem veszünk fel bizonytalan tárgyakat a földről, így a döglött patkányt sem, amit a tizenévesek kézről kézre adtak, s a végén lett egy jó nagy titkuk a terepgyakorlatból, mert az egész csapatot be kellett volna oltani megelőzésként valami pestis elleni vakcinával... senkinek nem lett semmi baja, de az oktató tanult belőle :D
Megtanultam, hogy SAFE SPACE-t kell kialakítani, hogy aztán a mindenre nemet mondó kamasz ne mondjon nemet az aktivitásokra. Azt is megtanultam, hogy bár történelmi előzményei vannak, de a Covid alatt jött ez ki, hogy akkor metódust választanak a tanárok, hogy azok a gyerekek, akik valamennyire kijöhettek, azokkal mit csináljanak - akit ki tudtak hozni, az okés lett, de nagyobbaknál mérhetőek lettek a károsodások a lockdown miatt. Hát emlékszem én is, hiába voltam vidéki, rendszergazdaként napi 15-16 órát voltam a gépnél, mert hol a délelőtti kollégának, szülőnek, diáknak távsegítettem, hol a délutáninak... Életemben annyi lábast nem égettem el fött tojással, krumplival, tésztával - mert ha szervízel az ember, nem csaphatja a telót, hogy ja bocs, krumplitfőzök... :D
Tamara nagyon érdekes dolgokról számolt be (tőszavakban): egyre kevesebb gyerek van az utcán, akik egymással játszanak. A klímaváltozás miatt olyan meleg van, hogy most, júni elején befejezik a tanítást, és majd szeptember közepén kezdik újra Firenzében !!!!! 3 hónapra bezárnak az állami oktatásos intézmények, mert a coolert sem tudják fizetni - by the way 2 fok különbséget engedélyeznek a szállodák a coolereken, a litván kollégák nem aludtak, mert olyan hőség volt a szállodai szobában, és nem tudják állítani a coolert.... - bezzeg az én kis művészlakásom :D be se kapcsolom a fufit. Szóval 3 hónapig mit csinálsz a gyerekkel?  A hagyományos olasz nagycsaládok felbomlottak, nem jók a kapcsolatok, nem adod oda a gyereket, de akkor hogy dolgozol? 1 hét tábor 900 euró körül van - nagyon drága. Nincsenek saját tulajdonú lakásai a fiataloknak, mert baromi drágák, bérlik őket, emiatt nem ereszt gyökeret, este hatig dologzik, és ezzel az időbeosztással nem vállal gyereket amíg fiatal, és aktív. Mert hová tegye? Összességében mindenkinek jobb, ha macskát tart..... és csökken a családok száma. A klímaváltozáshoz: 1966-ban volt egy nagy árvíz Firenzében, mert a tengeren vihar volt, és az Arno folyó szintjét felnyomta. De nem kicsit. Lefényképeztem a szintet egyik nap - kb mint a mi szegedi árvízünk (lásd Alsóvárosi templomban a kis csíkot). Na, hát már most tudják a firenzeiek, hogy a tengereken egyre nagyobb viharok lesznek, meg majd a szárazföldön is. Mondjuk idefelé a buszból én is láttam a mezőn egy akkora forgószelet, ahogy kapta szét a szénabálát és forgatta. Először nem is tudtam, hogy mi az. Szóval augusztusra kiürül a város, mert aki tud elmenekül a tengerpartra - a turisták meg gondolom itt maradnak a sok fülöpszigetivel, meg a kiszolgáló személyzettel... nesze neked autentikus olasz konyha, és fíling...
Az elmélet után kimentünk a címbe szereplő kertbe, ami 2010-ben alapult - de szerintem a saját kollégáim is voltak már itt, ugyanilyen erasmuson, nekem rémlik, hogy erről beszámoltak.
Szóval adott egy nyomorult, full biztonságosra felújított foci/kézilabda pálya, aminek olyan felülete van, ez a gumis, fú de nagyon biztonságos, de szerintem, ha elesel, akkor élve megnyúz. Szóval van egy ilyen tér, amit senki nem tud használni, mert akkora az UV, hogy felperzselődsz, mert a házak között van. Na, erre bepakoltak faládákba növényeket, ilyen magaságyásokkal megcsinálták - kis járatok vannak, hogy a kerekesszék is elférjen, megszelídítettek 4 csirkét, akik ott eltotyiznak, meg felugrálnak fenyőmagért a vezető ölébe - az én Dinó nevű csirkém is ilyen :D - és itt oktatnak csoportokat, meg kultúrális rendezvényeket szerveznek, meg tök jó, meg szagolgasd a citromos verbénát. (Ilyet szerenem kell). Szereztem új ötleteket, hogy a bambuszaimat hogyan hasznosítsam, szegény férjem, majd ő fogja megcsinálni - de tuti, 1000, hogy jó lesz, innen is üzenem neki :D
Tehát nagyon jó a kezdeményezés, egy zöld, vad, dzsumbujt képzeljünk el. Kritikusan elmondtuk az írekkel, hogy ez nagyon fontos, de a mai gyereket első körben nem fogja lekötni a mindfullness, akkor is, ha szüksége lenne rá. Mindenesetre mi ott elszaglásztunk, én titokban a műszaki tárgyakat is fotóztam, meg ilyen cooltur-pub fílingje volt a raklap bútorokkal, és cinikusan mondva mindenki el volt ájulva, hogy ez milyen jó. Mert az amúgy. Olyan kövér rigók jöttek mentek, meg örvös galambok, hogy majd leszakadt az ág. Volt giliszta komposztáló is - szerintem nálunk az ÁNTSZ a kardjába dőlne, ha én a suli árnyékos részén egy ilyet telepíteni akarnék jó kis rothadó kajamaradékból :D De egyébként tényleg jó ötletek voltak a kertben. Mondjuk nekem kicsit hiányzott, hogy oké mindfullness, meg minden, de azért itt is kell valakinek melózni, mondjuk Giacomo is ilyen pályamódosító ember, és itt találta meg a boldogságát.
A program aránylag hamar véget ért, ezért a titkos hely helyett elindultam temetőzni, ha hár ott voltam, s bár az egyik temető be volt zárva - egy baromi nagy épület mögött lehetett, nem is látszódott, hogy az. Az angol temetőbe előbb beengedett egy furcsa néni, aki aztán megmutatta a magyar sírt - ide azokat temetik, akik nem firenzeiek voltak, sok skót, angol volt a 19 század második felétől.  Nekem a csúcs az egyik síron a Halál figurája volt, a képek között ott van, sokszor. Nem is írok emiatt semmit :D
Utána elmentem a Zsinagógába, ami meggyőződésem lett, hogy 70 százalékben a szegedi dóm szerkezete - lenyűgőző volt. De a bejutás is. Kettő, gondolom én zsidó csaj volt az őr: minden cuccomat le kellett tenni, a fényképezőt is - csak telóval fényképezhettem, de videóznom tilos volt. A zsebeim kiforgatva, mutassam meg a nadrágszíjam. Fém detektorral áttapogatott. Egy Üvegcsőbe kellett belépnem - nem vicc, tényleg, aminek az egyik oldala bezárul, majd kb 20 másodperc után kinyílt a másik, és ki tudtam lépni. Kérdeztem, hogy miért ilyen szigorú az ellenőrzés? A terroristák ellen mindent meg akarnak tenni, hogy ne legyen balhé.... Még a reptéren sem néztek így át - gyakorlatilag nem vihettél be semmit... A telefonnal csináltam képeket, de nem adja vissza a monumentalitást, az anyagokat, a vörös színeket. És fel kellett menni a legfelső szintekre, ahol a múzeum is volt. Egészen elképesztő volt.
Holnap botanikus kertbe megyünk, és csak 10-re kell menni - délután meg Uffizzi, ha beengednek. A titkos programot vasárnapra fogom tenni, mert a bőröndömnek már foglaltam helyet, és onnan megyek - mert csak este hatkor indulok vissza Pestre.
Szóval nagyon sok gondolat, élmény, és tapasztalat megint. Jó ez az erasmus... az tuti... :D
KÉPEK ITTEN VALÁNAK :D  és a Zsinagógabeli telós képek ITT !