Intermezzo
Megnéztem az Uffizzi-s jegyárusító travel agency értékelését, hát 43 százalék 5 csillag, 43 százalék 1 csillag.
De közben az Uffizzi is kiírja az apróbetűben, hogy náluk a jegyárak nem csak annyi, amennyi, hanem sávos. Nyilván, ha nem ott veszed, akkor van valami közvetítési díj, és erről értesít is a cég - és az is igaz, hogy amúgy a hivatalos Uffizzi jegyeket árusítják - csak kicsit drágábban. Mondjuk volt, aki arról számolt be, hogy ingyenes jegyet adtak el neki - az mondjuk gáz. Viszont, ha azt nézem, hogy az óriás plakátokat nem követik az emberek a bejárat felé, akkor megérdemeljük...
Mindenki, de mindenki használja a telefonját, mindenkinek ott a kezében. Még a hajléktalan is töltötte Pesten is. Lehet itt mondani, hogy kütyüfüggőség, de teljesen behálózza az életünket, és egyébként ha nekem sem lett volna a térkép a kezembe a telefonnal, nem találok oda IDŐRE sehová. Ha belegondolok, egy jegyvásárlás, egy múzeumlátogatás tapasztalat nélkül plusz 4-5 óra lett volna: mert amíg sorba állsz, kitalálod, megtalálod, odamész. Meg ezt az iszonyat mennyiségű embert menedzselni kell valahogy - a múzeumi belépők itt is sávosak, de akkor is kanyarog a sor az utcákon, és akkor is azt gondolom, hogy átrohannak az emberek a múzeumok termein, mert megy a következő élményhez. Tegnap engem is vitt a tömeg az Uffiziben, elképesztően sokan szelfiztek (!!) a híres képekkel. Ha nem megyek mégy egy körre, akkor nem látok több híres képet sem. Meg olyat, amit kisgyerek korom óta nézegetek, és most élőben látni azért nagy élmény volt. Arról nem beszélve, hogy az Uffizzi is megéri a pénzét: térképet nem oszt, mert akkor kóvályog az emberke, menjéklcsak macika, 1-1,5 óra után is úgyis elfáradsz... egy nőnél láttam csak, onnan jött az ötlet, hogy hol lehet ilyet szerezni, s mivel figyeltem a teremszámozásokat, megfordultam, és visszamentem egy stabil kezdőpontig, és ott egy üres pultnál egy ideges néni nagyon kedvesen segített: mivel nem értem fel lefényképezni normálisan a pultot - eskü azért nem vagyok fulltörpe, de ezt sem értem fel - adott egy nagyméretű térképet. WOW! Na, abból kiderült, hogy oké, hogy építkeznek, és OSB-lapok is a vezetőfolyosók, de több, összefüggő terem be van zárva, többből meg sok, elég sok híres kép hiányzik. Eljátszottam a gondolattal, hogy most hol lehetnek.
A Sky News a Britannia "elveszett generációjáról" (lost generation) számolt be: a probléma a döntő mértékben növekvő fiatal munkanélküliség, amely miatt körülbelül 946 000 16–24 éves fiatal nem dolgozik és nem is tanul (NEET – Not in Education, Employment or Training). A "hálószoba-generáció" (room bedroom generation) jelenség megjelent: Angliában egymillió fiatal zárkózik be a szobájába, nem tanul és nem dolgozik, folyamatos kudarcélmények és mentális problémák miatt. A munkaadók oldalán pedig az a probléma, hogy a fiatalok gyakran váltanak munkahelyet (első 5 évben átlag 1,1 év/munkahely), alacsony a lojalitás, és a cégek nincsenek felkészülve az új generáció elvárásaira (rugalmas munka, visszajelzés, fejlődési lehetőség). A lényeg: a fiatalok számának növekvő része kikerül a munkaerőpiacról, a kormány pedig szigorúbb szabályokkal próbálja rájuk kényszeríteni a munkavállalást.
Ezen az outdoor képzésen is nagyon előkerült a fiatalok mentális állapota, a szorongásai - pl azért nehéz egy outdoor órát megtartani, mert a gyerek fél a víztől, földtől, levegőtől.... azért ez elég durva. Aztán meg hiperérzékeny, ráordítasz, hogy ugorjon arrébb, mert kutyakaki van a lába előtt, nehogy belelépjen, akkor már megaláztad, és abúzáltad. És egyre jobban ordibálsz, mert szorongsz, hogy fel fog jelenteni, mert ordibálsz. Nem egyszerű....
A természettudományi múzeumba jöttek csoportok, meg családok. De volt egyedülálló olasz, aktív egyéni vállalkozó, mert folyton csörgött a telója, és hangosan beszélt. És megjött megnézni a kitömött madarakat...
5 óra körül hazaérek - akkorra már fülledt meleg van, és pihenve írom a beszámolókat - itthon ilyesmit el sem tudnék képzelni... az okoska órám szerint napi legalább 9 km-t megyek, de olykor többet, mert már reggel fotózok. A sulis társaim hotelban vannak, ahol 8-nál előbb nincs reggeli... meg is örülnék, 9kor meg suli van... Mikor van idő gondolkodni az itteni dolgokon??
A múzeumba figyeltem azokat, akik jöttek melózni. A férfiak még csak-csak... de a nők: nagy része már attól ideges lett, hogy meglátta a tömeget, full szürke volt, és szerencsétlen kinézetű. De ha bent szóltam hozzá, akkor nagyon normális és türelmes volt. Egész nap változó intenzitással üldögélhet ott a melegben, a fufik elég hangosak, fújják a levegőt... Amikor 13-kor jöttem kifelé, akkor érkeztek meg az emberek, szerintem átlag 1 óra alatt lemennek (?)... Mondjuk a Palazzo Pittibe már én sem álltam meg ájuldozni minden képnél az Uffizzi után - de itt is voltak érdekes dolgok.
Csütörtökön fotóztam egy csomó embert, akik életben tartájk Firenzét: takarítók, mentősök, árusok, vendéglátósok, rendőrök - akik pakolnak, takarítanak, áruthoznak, a turista meg ücsörög a földön, és nem érti, hogy 2 dobozos kocsi sem fér el tőle... a legfurább: hogy ennek ellenére nem anyáznak, meg ordít, nem üvölt, megvárja, odafigyel, higgadt... nálunk ennek a századrészéért is keresztbe nyelt volna a tefus-sofőr... Itt még hangos szóváltást nem hallottam... (Inkább nem táblázza ki, hogy hol a meeting point, vagy nem oszt térképet, de ha kérsz, akkor van... a többinek minek? hogy szét dobálják??) :):)