Intermezzo-1

Intermezzo: a két nap közé:

Ami nem a képzéshez tartozik, de így ide szeretném írni: én azt hiszem nagyon hálás vagyok az Erasmusnak, hogy eljuthatok egyáltalán bárhová, és valóban tanulhatok. Nemcsak a nyelvet, hanem a szorongásaim is oldódnak, hogy mások máshogyan élnek - és hogy csak jól gondolom én, hogy nem kell egyből káromkodni, meg rádudálni az emberre, ha eléd megy az úton... vagy hogy lehet vicceskedni a halálosan kedves, és nyugodt indiai sorfőrrel, aki csak kicsit tud jobban angolul, de érzed, hogy nem azért akar neked segíteni, mert 10 euró lesz a díj... mert az nem neki megy.

Az írek a Covidot annyira, de annyira profin, és fegyelemezetten kezelték - most ugyanezt a nyugodtságot érzékelem - és ezt irigylem tőlük. Kiírják, és beszélnek arról, hogy probléma a hajléktalanság, és a migráció... de hogyan beszélnek erről? Nem uszítva, hanem úgy, hogy a migráció azért probléma, mert a fiatalok elmennek, de az nem probléma, hogy indiaik, kínaiak bejönnek, mert elférünk, mindenkinek van munka. Pedig ez biztos, hogy sok feszültséget okoz, és a fiatalokra "panaszkodnak", hogy ott magas a bűnözés aránya, és a hajléktalanság aránya - de egyből hozzáteszik: mert az előző generáció nem biztos, hogy mindent jól csinált...

Nem azt mondom, hogy minden harmonikus, de mintha az ír linkség mellett van egy megfoghatatlan derű - elnézést kérnek, mert esik az eső, de hát milyen eső??? nem olyan mint itt, hogy belefagysz - öt perc múlva már süt a nap... Nézegettem színház, mozikat - szerintem nem sok van, és elég lepusztultnak tűnnek, ez biztos nem jó - mert a héten az TheAlter színházfesztiválon járva újra, és újra elképedtem, hogy milyen megoldások lehetne a művészvilágban - biztos, hogy itt is akad - csak én nem látom, ahogy ez a fesztivál is Szegeden sokaknak nem elérhető....

Szerintem Dublinban lehet tanulni egy csomó mindent magunkról.... nagyon kíváncsian várom, hogy magammal kapcsolatban mire jutok. Az biztos, hogy Joanne Scanlon - tavalyi képzőnk tanítása az ír irodalomról, most ezerszeresen tér vissza, és mintha ismerősökre néznék az Oscar Wilde szobornál..... :D:D:D

És hát ahogy látom mindegyik iskola máshogy szervezi az Erasmus programját - és azt hiszem, hogy összetehetjük a kezünket, hogy Zsuzsi, Kati nagyon barátilag, kedvesen, és mindenre kiterjedően segít nekünk itt mindenben..... Köszönet!