Hetedik nap - Glendalaugh - Kilkenny
Ma "osztálykirándulás" volt :D - A suli odaadta a jegyeket, rajta volt, hogy hol szállunk fel, és hajrá. Nagyjából tudtam, hogy hová megyünk - de oda én bármikor elmennék, végtelenszámú esetben. De volt azért meglepi is - meg volt olyan hely, ahová mentenünk, de már voltam - Hollywood Inn - itt sajna a feliratot átrakták máshová, és így nem akkora poén.
Először egy bárányfarmra mentünk. A Cullen'S Hill Sheep Farmra ehhez a figurához:
Volt itt minden, kisbárány, terelés bemutató - szegény collie ezerrel rohangált, egy csöppet sem terelés/bárányfüggő.... ááááá, nem,..... :D
Eszembe is jutott, amikor látom ezeket a colliekat a városban, hogy hát ezek úgy jártak, mint a Husky-k, akikből szobakutyát csináltak.... de mondjuk én beszélek, akinek a kutyája - cane corso , híres őrző-védő-munkakutya, rendkívül nagy területigénnyel - bepasszírozva magát az asztal alá, napi 16 órát képes horkolni. Szószerint... horkolni. Mint aki 1 hete nem aludt, és megküzdött négy sárkánnyal...
Glendalaughba tudtam hová megyek - így trükköztem:
Udvariasan szólva az idegenvezető néninek, leváltam a csoportról és előrerohantam a tóig. Aztán vissza. Az volt benne a ráció, hogy úgy tippeltem, hogy az idegenvezetők először mindenkit levisznek a temetőhöz, meg a romokhoz - és nem fognak jönni, csak velem szembe, ha visszafelé jövök - és még azt is megcsináltam, hogy elmentem a fa-tanösvényre, a BUG-ra (ez ilyen ősi láp, ahonnan gy csomó mumifikált tag előkerült - lásd korábbi blogjaimat :D - mondom megnézem, hogy na hogy van. :D jól volt. Aztán ügyesen trükköztem, mert tényleg hullámokban jöttek a népek, így voltak olyan periódusok, amikor senki nem volt éppen ott, ahol én. Hát hiába, a rutin, meg az évek :D:D:D
Végre megtudtam, hogy milyen amikor lágyan csobog a patak - tudom, hogy hülyeség, de most meg is hallottam.
A fényképezőgépemnek egyenlőre még csak 1 akksija van, és ott is trükköztem, így nekem is meglepi lesz, hogy milyen képek lesznek az albumba :D - mert készítéskor nem láttam - egy csomót fotóztam a buszból, s lehet, hogy ez a szánalmas kategória, de én magamnak akartam megörökíteni - mások telóztak, meg aludtak a buszon... néha nekem is sok volt a napocska, de azért végig képben voltam.
Szent Kevin után Kilkenny-be mentünk, na itt nem voltam sosem, ősibb város, mint akármelyik - de jópofa - igyekeztek megőrizni a középkori várost - de full tele turistával - várral stb- mégsem volt zavaró a dolog, meg így találtam kedves táblákat, hogy kutyussal várják a látogatokat, meg nem tom, olyan érdekes volt. Volt boszorkányuk is, de hát a szegedi boszrkányperek után ez tündérmese... :D
Amúgy szerintem az írek ugyanazt csinálták, mint a székelyek: tarvágást csináltak a hegyen, most meg pislognak, hogy uppszika, nem nő vissza a fa, mert nincs hová... Mert addigra elmosta víz, meg a szél, meg a hegy felzabálta.... most egy csomó helyen láttam csövekben növendék fákat. Ez nagyon üdvös ötlet...
A birkáik olyan kövérek, hogy csak na... a teheneik továbbra és kb kétszer akkorák mint a mienink. Amúgy ha ők tudnak turistákat felhúzni egy bárányfarmra, ahol egy kutya szaladgál, mi is tudhatnánk, és a mi pulijaink még se olyan idegbetegek...... :D s hát... a bárányok továbbra sem a legélesebb kések a fiókban :D:D:D:D
Jó volt nagyon a nap - sokat fotóztam, mentem - és az utolsó 5 percbe szétáztam - de kegyetlen, már itt Dublinba, amikor a 120 méterre lévő megállóba mentem, hogy felszálljak - de valami eszement felhőszakadás lett. Mindenki berohant a kocsmákba - szerintem ezért van itt ennyi kocsma - a buszsofőr elvesztette a türelmét, mert egy csomóan felszálltak, és azt csipogta a jegyellenőr, hogy nem jó a jegye, aztán mondta is, hogy tele van, tán én voltam az utolsó, akit felengedett. Aztán haza, itthon elpusztult a lift, ötödikre fel - de jókedvű voltam. Aztán zuhany, stb és most írogatok, és az ötödikről nézem, hogy a város felett foltokban szakad az ég, miközben a nap, este fél kilenc ellenére az arcunkba röhög. Ahogy a felhőszakadáskor is. Egyre jobban azt érzem, hogy Magyarországon stresszesen élünk - itt tök nyugisan mindenki áltt az eresz alatt , meg a kocsmákba. A Temple bar kocsmái tele turistával, itt kintebb már látszódnak a helyi arcok, és nagyjából senki nincs egyedül.
Angolul nézem a filmjeimet, ráadásul már régebben átállítottam a nyelvet angolra, emiatt olyan filmeket is feldob a Netflix, amit nem szokott és egyre érdekesebb így filmet nézni, bár határozottan elbontja az agyam... egyszerűen elfárad, ahogy próbál értelmet pakolni a dolgokba... Anthony Hopkins-szal nézem az Armageddon Time-ot, és valahogy belemászott az agyamba, az egész... nem tudom miért, csak úgy, és tuti, hogy a nyelv miatt....
Az is elég fura érzés, hogy most nem szorongok megszólalni, mert majd csak lesz valami, meg előtte elmagyarázom, hogy nem tudok rendesen angolul, stb, ezt jól megbeszéljük és majd lesz valami... Mondjuk azon meglepődtem, hogy a Spencer Hotelben egy olyan srác volt a recepción, aki szerintem nálam is rosszabbul beszélt.... hát ha ő itt van, nekem is lehet helyem a termeltető rendszeren az olajosoknál, ha feladom az eddigi munkáimat :D:D:D
S a másik bevallani valóm: a chatgpt-vel kommunikálok.... gáz.... illetve nem, egyenlőre csak kérdezgetem.... meg csináltatok vele táblázatokat, dolgokat... piciben... na, de majd ha hazamegyek... :D:D:D