"...és hétfő délután megnyílnak vala a templomok..."
S kitalálom, hogy kevés cuccal, üres táskával csak visszamegyek, megnézem, hogy hol az Uffizzi, ha már esetleg átvertek a jeggyel, akkor legalább az ajtót lássam. De mivel gyanakvó vagyok, szerdán még tudok jegyet venni a többi napra, ha minden bukta - mert igyekszem innen el nem menni, amíg be nem jutok, legalább egy picit... hát majd látjuk. (Mindesetre az értékesítő oldalán rosszkedvűen csetelek a robottal, aki embernek adja ki magát - majd szerda este megmondom, hogy kinek lett igaza, nekem vagy a robotnak... Pedig én tényleg figyelek - na, majd kiderül. )
Közbem még mindig keresem a Carrefourt - de helyette találtam egy Palm local-t és ott csuda salátákat vettem, meg kaját, szóval most vagy két nap elvagyok salátán, rizsen. A kínai leves veszélyes, már 3-at ettem, és most valahogy nem kívánom :D - nem egyszerre, de akkor is... a só tartalma kifejezetten jót tett - ugyanis hirtelen, nagy hirtelen beesett itt a 32-36 fok - kóvályog mindenki. Délután kinyitott itt a szomszéd kerámiás csaj, azonnal megvettem, amit még kinéztem, és sajnos az üres táska veszélyes - olyan ámokfutást rendeztem vásárlásilag, magamhoz képest, hogy csak na :D persze szerencsére nem sorolhatom itt fel, mert hátha a család is olvassa írói szómenésem, de remélem mindenkinek találtam valami apróságot. Ilyenkor az egész világot odahordanám nekik, mert nincsenek itt. És ráadásul nincs kedvem beülni sehová, mert társaságba kell beülni :) - de nem baj, majd jövünk együtt.
Viszont a Gondviselés kárpótolt a Dóm miatt: visszafelé, mindegyik templom nyitva volt, ami reggel zárva - le is fotóztam mindent, így voltam ortodox templomban is, az ukrán közösségnél (a tegnapi lengyel után), meg fotóztam a híres hajléktalan Krisztust is, egy templom beugró kapualjban és annyira büszke vagyok, mert már Dublinban, és szerintem Rómában is megtaláltuk/tam. Ikonkiállítást is találtam az ukrán templomban - deszkákon, nagyon érdekes ikonok voltak. Fotóztam szerintem valamilyen K-Pop sztár-párt, mert ilyen majdnem esküvős képeket csináltak profi fotóssal - beállított képként. Érdekes volt megfigyelni, ahogy kommunikálnak egymással a fotós, meg a pár. Most közelebb tudtam menni a nagy szobrokhoz, meg a szökőkúthoz a Palazzo Vecchio-nál, próbálgattam ezt-azt a géppel. Falfirkák, feliratok, üzenetek, egy nyüzsgő, hangos, zsongó világ - még a fecskék is ordítanak egymással - és nem csivitelnek, mint nálunk.
És a szobámban is fotóztam pár képet - lehet, hogy sok embernek nem tetszik, nekem kifejezetten átjön ez a reneszánsz, nyomorgós, de élettel teli művészhangulat, ez a mediterrán lazaság, és mégis valami rendszer ezekből a falakból... :D és olyan mintha hűtőbe ülnék, aztán kimegyek az utcára, és agyonnyom a meleg. Pedig az ablak nyitva, fufi nem megy (fufi a cooler neve nálam), és mégis....