Első nap a suliba :D

Most nem nagy izgalmakkal indultam útnak, nem tom, mert talán szét mászkáltam az agyamat, de azért korán elindultam, hogy lássak valamit a városból. És megint kinyírtam az sd-kártyát :D:D:D úgyhogy most szedem le róla a reggeli képeket, de nem estem kétségbe, mert van nálam több kártya.
Megtaláltam a suli épületét, korán is mentem, de voltak akik már ott voltak. Szemmel láthatólag szépek, legalább három nyelven beszéltek, középkorúak, és volt bennük valami kedves lekezelőség, mert kb mindent tudtak, hogy bent van a néni, mindjárt bemegyünk, 10 perc, ki hol tanít. Én szokás szerintem nem barátkoztam azonnal, mert nekem ez mindig ilyen két lépés hátra, ha valaki ennyire tudja, hogy mi a csízió. Aztán a megadott idő előtt ott nyomták a csengőt - én halkan megjegyeztem, hogy 8.45 előtt nem fog nyílni - erre a válasz, de bent van mindenki, a tanár is!! OKé - de az ajtó úgy maradt, viszont megjelent egy bohém kinézetű, napszümeg mögő rejtőző kedves figura - hát mondom, csak nem ő lesz Tamara az oktató. De ő lett. Nagyon örültem, mert a gráciákkal nem taliztam, ők jöttek a komoly kurzusra, ahol már most mindent tudnak - én meg a bohémverzióra. Hát így is lett. 
7-en vagyunk a csoportba, de 9 előtt 2 perccel csak én voltam ott, meg Tamara :D 2 román, 2 ír, és 2 litván. A litvánok közül az egyik annyit nem tud angolul, hogy kurzus. A társa segít, meg a google. A románok közül az egyik többet tud, és a társa nagyon ügyes. Én minden értek - de mindent - viszont nem beszélek folyékonyan, de ezt el tudom mondani folyékonyan. :D Alkalmazom az íreknél tanult technikát: inkább lassabban beszélek, és akkor minden oké - viszont nagyon kreatív ls bátor vagyok a csoportfeladatoknál, és legalább nem akadályozom a közös munkát. Rajongásom tovább nőtt az írek felé, nálunk Don Boscosoknak hívnák őket, mindenfélét nagyon lelkesen csinálnak, és Írország Moher-sziklák felőli részén vannak... még jó, hogy 3 égtáj felé jártam arra, egyedül DÉL felé nem (még). De már vágyom vissza. A sulis órákba nem fogok belerokkani, főleg, hogy outdoor lesz, megyünk ide-oda - szerencsére nem voltam még azokon a helyeken, de tudom, hogy miről van szó. Nagyon nagyon kifizetődik, ha egy-két nappal előbb jön az ember, és a nyakába veszi a várost.
Értek mindent, laza kis feladatok vannak, angolul kell tudni mindent - szerintem jó hangulatú, barátságos emberek vannak, az oktató meg ilyen művészlelkületű, érzékeny, vidám elf, aki majd röpködni fog szerintem. 
A társaság sem rossz, a magam ura vagyok, kérdezek mindenfélét - és ilyenkor rájövök, hogy ja, mennyi mindent csinálok amúgy... szóval inspiráló.
A suli után rohantam a Dómba, na mondom egy életem, egy halálom, végigállom a sort - rutinom már van, Rómában álltunk így be, prögették is, mert a turistát amúgy nem érdekli semmi, csak kipipálja, hogy ott van, aztán leül az út szélére telefont görgetni - tömegesen, vagy bemegy egy trendi hangulatos firenzei kertes helyre, és megveszi a mediterrán életérzést - nem elérhetetlen áron.
Bejutottam aránylag hamar a fireznei Dómba, meg a két csendes nyugger is, akik simám, de gond nélkül a sarkon csatlakoztak be mögénk, és egy helyes lányt, aki mellettem volt simán ledurták volna... ha nem fordulok meg rutinosan négyszer a hátizsákommal - lekaszálva a vénasszony taktikáját :D Bementünk, biztonsági ellenőrzés, belőlem kb 4 kábel állt ki, fel is robbanthattam volna magam, az sem érdekel senkit - nem lehet itt igazi ellenőrzést csinálni... és kiderült, hogy hát a szegedi Dóm is díszesebb bent, a kupola az nagyon szép, de hát héló... a Szent Annunciáta templom, innen 100 méterre, egész nap nyitva, kenterbe veri ezt... mérhetetlenül csalódtam. Nem is maradtam sokáig... biztos az érdekes részek a fizetős részben vannak, de ezek után nem is akarnék lemenni...
Bár most egy kicsit izgulok, mert vettem előre az Uffizi-be, de kicsit drágább lett a jegy, 5 euróval, és most aggódok, hogy nem-e átverés - pedig én erre szoktam figyelni, hogy honnan hová dob a net - mert neten vettem. Na, de majd meglátjuk. Szóval a dóm után viszont rájöttem, hogy akkora a tömeg, hogy fogalmam nincs hol vagyok, már a harmadik Carrefourba megyek be, és egyik sem volt az, amibe először bementem és lenyűgözött. Mindegyik okés, de akkor is... Ja, és Dante-s utcát sem ismertem meg, mert a turisták hada ül minden kiszögelésen és zabál. De komolyan, itt mindenki eszik, csorog róluk a papírzacsis burekzsír - jó, biztos nem az - de úgy néz ki... lábuk szétdobva a kövön, és zabálnak. A járdáról, ha lelépsz, akkor figyelni kell, mert minden autó csipogós, szerencsételenek el akarnak menni - de a sok turista miatt nem tud. A motorokkal, meg mennek mintha nem lenne holnap - s én tudom, hogy egy vespa, scarabeo beleáll a földbe, ha rámarkolsz a fékre, de vajon arra ideje a motorosnak, ha elé lép a mellette menő turista???
Szóval egyetlen egy utcát nem ismertem meg sem a tegnapi túrából, sem a ma reggeliből. Úgy hogy holnap is érdemes korábban felkelni, és mászkálni, mert különben esélyem nincs semmire.
A meleg olyan hirtelen lecsapott a városra, hogy a kisebb boltok, ékszeres stb bezártak, és majd kinyitnak délután ötkor. Magam is ezt fogom követni: újra kimegyek a városba, de nagyon pici táskával, és megpróbálom megkeresni a boltomat. A másik boltot sem találom, ahol impulzív vásárlást tartottam, és a neten sem találom a számla alapján, mert más a bejgyezett cég, pedig oda nagyon szeretnék visszamenni :D
Közben bementem egy L'erborário boltba, ami a kedvencem, kipróbáltam a parfümöket, már majdnem lecsaptam egyre, de éltem a gyanuperrel, hogy ez is zeller illatú lesz egy idő múlva... ahogy a lányaim mondták - anya, zöldséges szagod van... fúj. :D  Kb ez történt, mire hazajöttem fehérrépák, zöldség, és egy kis mángold táncolt a tudatalattimban. Szóval ez se az igazi.
Nem baj, ennél nagyobb bajom ne legyen! :D Ja, és hazafelé két kapuajba "beszöktem" mennyezetet fényképezni, volt, aki mosolyogva engedett be, gondolom örült, hogy végre egy turista, akit ez érdekel, és nem bedobja az üres sörös dobozt... nem lennék firenzei....
A meleg miatt sok mentőautó állt a Dóm téren, és ez a furcsa fáradtság egyre jobban látszódott a szolgáltatást végzőkön. Csináltam képeket így a tömeggel is, de nincs jelentősége, mert fogalmam nincs, hogy hol csináltam - míg a reggeli képeken még lehet, hogy az utcát is meg tudom mondani... Ez a kettősség, és klímaváltozás kézzel fogható élménye már most szorongással tölt el - a litvánok is kapásból azt mesélték, hogy náluk mi van, a spanyol grácia a kapuban 38 fokról számolt be már most náluk!!! Átgondolja az ember, hogy mit és hogyan akar a nyáron, az biztos... gyerekként nem gondoltam, hogy ezt meg fogom érni, pedig már most haditerveket szövök a saját kertemre, házamra... itt, ahol lakok is olyan furcsán hideg van, full hangszigetelt ablak az utca felé - nem is lehetne aludni, akkora party-zaj van - és úgy gondolom, hogy nedves is ez a ház - de most éppen jól jön.
A mai képek ITT találhatóak!