Befejezés és gondolatok

A vasárnapi visszautazás mindig a legnehezebb - már sok időd van üresbe, és még kevés a  komolyabb dolgokhoz. Én mindenestre a keszthelyi Vasúttörténeti kiállításba teljesen beleszerettem, és ezért éppen Firenzében is találtam egyet. Feleakkora mint a mi magyar büszkeségünk, ami Európában a legnagyobb (khm!!!) - de attól még nagyon látványos. Sok kis részlet, mászkálós kisvonat, immerzív falak, éjjel és nappal váltakozása a teremben, és apró találd meg feladatok. Reggel még Tamara ajánlata alapján megnéztem az ortodox templomot, de épp szertartás volt, és az emberek örömmel, hangosan üdvözölték egymást, szép ruhában, kendővel a fejükön a hölgyek. A végén még beestem egy másik templomban, amit már lehúztam a listáról, de épp úgy értem, hogy a délutáni nyitás még belefért. Érdemes volt bemenni, láttam élőben a női fejes kígyót a teremtés fája mellett :D:D:D - freskón.
Amíg mászkáltam, letettem az óriás böröndömet egy 2 csillagos hotelbe. Arra nem számítottam, hogy alig fogok beférni, majd fennakadok, és kilincses a liftajtó - mert ez egy régi, nagyon szűk helyen volt... de mindenki nagyon kedves volt. Egyedül szabadultam ki, végül. Visszafelé rutinosabb voltam, amikor mentem lefelé a cuccommal - akkor csak az ajtó szorult rám. De kis fókázással, megoldottam :)
Hazafelé 14 órás busz út volt, sokat bámészkodtam, aztán szunyókáltam - megint tiszta, rendes minden. Magyar házaspár simán beül arra a két helyre, ami tetszik neki és nem fogja fel, hogy attól, hogy most üres a busz, majd még lesznek felszállók. Végül egész éjszaka költözködnek, mert 2 turista nem állt le vitatkozni, de a harmadik felállítatta őket... de komolyan, annyi nemzet szállt fel, miért csak mi vagyunk ilyen problémásak????
A szegedi vonaton a biztosra mentem: a híres IC-gyorsvonat kombón a helyjegyesre vettem jegyet, én nem akartam szerencsétlenkedni az óriás lilával :D

Összességében megint nagy hálával tartozok a suli vezetőségének, hogy delegált váratlanul a világ toszkán részébe. A szervezőknek minden elismerésem Katána és Zsuzsinak, hogy küzdenek velünk, hogy nekünk jó legyen - s nem utolsó sorban én tényleg hálás vagyok annak a szervezetnek, ami lehetőséget ad erre, hogy világot lássunk, és tényleg európai állampolgárok legyünk. Mintha az ember új, oxigénnel teli vért kapna. :)
KÉPEK itt :)))