A seagulls romantikája
Egyszer olvastam, hogy milyen romantikus, hogy a sirályok vijjognak a tengerparton…. hát…. Marilyn-nél tényleg az volt két éve, mert a külvárosban, két hegy között, igazi ír óriásparkban elfért…. de itt hajnali 5kor kezdte az ordítást… mert ordít. Füllel hallhatóan komplett család, kis seagulls és nagyok… Majd miután kiordították magukat, elvonulnak hat felé… gondolom szemeteszsákot zsákmányolni, vagy akár ki a tengerre is, mert talán most nem zsúfolt Dublin. A tegnapi zombiapokalipszis után el tudom képzelni, hogy lehet, hogy nincs is senki a városba :D
Nagyon kiváncsi vagyok a mai napra, a mai még gyalogos lesz, és remélem sikerül Visitor leap cardot szereznem, mert a további mászkálásaimhoz az kell. Felüdülés lesz, hogy nem laptoppal megyek a hátamon, csak a tabletemmel a fényképezőgépemmel… meg az objektívekkel.
Amúgy a szoba jó, kicsi, hangulatos, és íresen tiszta. És csak én használom. Ez azért több faktorban megnyugtató, és már tegnap este ki is fizettem, a kártyám is működik. Szóval semmi gond. Vannak ugyan hiányosságaim: nem hoztam kanalat a zabkásámhoz, és nem hoztam el a bicskáim közül egyet sem, szerintem tudat alatt féltettem őket. De majd szerzek valamit :D
Milyen fura, hogy most itt vagyok, és a cuki fehér billenytűzetemmel nyomom az írást, a szürke reggelen - de vidáman. :D
Sőt, lehet, hogy a télen mindent elolvasok, amit itt írtam… a két évet összevetve:D