A mesterséges intelligencia és Firenze

Ma vasárnap, és Pünkösd, tehát előző este összedobattam az AI-jal egy csodálatos egynapos mászkálós tervet. Emlegettem magamban szegény RJ-t, mert szinte hallom, ahogy szidja az AI-t, hogy azt is úgy mondja, hogy tuti úgy van, ami meg sem született :D (és ráadásul ahogy kifejti véleményét erről a "segítségről", még jól fel is húzza magát, szóval már nem merem emlegetni neki D:) - de most azt mondta a Claude-motorú Perplexitiynek (mert a Revolut kártyámhoz az járt ingyen, de eleinte nem voltunk jóban, semmit nem értett, pedig én nagyon együttműködni akartam vele - de aztán rájöttem, hogy a Claude-motorra kell átkapcsolnom, és ezek szerint az valahogy jobban érti, hogy mire gondolok. Tehát beadtam neki, hogy minden titkos dolgot szedjen nekem össze, helyeket, látnivalókat, és olyanokat, amit nem biztos, hogy tudnak a turisták, és menjünk el a Rózsák kertjébe is a folyón túl. Ne kíméljen. És nem kell ajánlania kajáldákat, megoldom. (Diétázok, vagy mi fene, de amúgy meg nem vagyok éhes...)

Hát összeszedte, amit tudott, én meg elindultam - de sokkal korábban, mint ő ajánlotta, mert hogy fotózni akartam. A világon nincs semmi értelme kimenni ebbe a városba nappal. Egyik bámulatból a másikba estem: hiába mászkáltam már tegnap is, egyszerűen nem ismertem fel az utcákat, de olyan épületek ugrottak elém, hogy lehidaltam. Aztán rájöttem miért: nem volt hömpölygő tömeg, s elpakoltak az autcai árusok. Hát egyből megláttam a Mediciek különböző épületeit, meg olyan helyeket, hogy csak na. Úgy kezdtem, hogy végre elmentem a San Marco felé, és ott megláttam, hogy na akkor hogy megy a villamos, és annyira, de annyira jópofa volt minden - napfény, már mászkálós sötétbőrű emberek - itt lecigányozná az ember simán itt meg ordít jópofán, olaszosan a másiknak, aki visszaordít, nyomják a dudát, még rám is kacsint, szikrát dob a nap is. Fotózom a szemetest, a koldust, a hajléktalant az utcán aludva - mert itt is van, köpköd is rá a helyi lakos, mert ezek már nagyon fekete, szinte néger, fiatal emberek. De simán a hivatal elé, szembe fekszik le, lehet, hogy direkt ? Fotózom a szemetet, az utcamosást, a napelemes kukákat. A belvárosban büdös van. Reggel. Nem kicsit. De sokkal nagyobb nyüzsi, és nem turisták nyüzsiznek. Az RJ által átkozott Claude javasolt nekem ilyet: Dante háza - hát mondom csak megnézem, még ha nem is ront be az ember reggel hétkor. Miközben keresgéltem, mivel most megláttam a sikátorokat, be is mentem - mert eddig a tömegtől nem látod, hogy az sikátor. Amikor fiatal voltam, volt reneszánsz máveltségem régi magyarosként - na most értelmet nyert: láttam magam előtt a boros, színes ruhás Medici-utánzatokat, ahogy fűzik a csajokat, vagy épp megkéselnek valakit, fotóztam keresztet kukák felett, kampókat, összeérő áthidalókat és felfirkákat. Meggyőződésem, hogy a falfirkák adják egy város valósi arcát - ezek a monumentális színes képek annyi lázadást, energiát, probléma-fókuszt adnak, hogy hihetetlen. Na, itt volt minden. Már jó ideje kóvályogtam az egyik  ilyen síkátorban a full luxustól (egy középkori tornyot átalakítottak ilyen full luxi szállásoknak, ki lehetett venni a szobákat) - a teljes paplanos büdös hajléktalanig - minden volt itt. Mire kijöttem az utcára, jól meglepődtem, hogy egyenesen, meg kb 20 méterre jöttem ki, mint ahol bementem... Megtaláltam Dante házát, meg a templomot, ahová járt - hát én reneszánszos voltam, ő meg épp ilyen határeset, de én azt mondom, hogy középkori kőházban egy reneszánsz álmodozó lehetett ez az figura - Beatrice meg a sáros magasított talpú topánkával csetlet-botlotta lassan hömpölygő trágyaleves kockaköveken. A rég eltemetett olvasmányok élményei mind értelmet nyertek - egész nap. Mindig mondtam, hogy olvasni kell ezeket a fura szerzeteket, de most már értem, hogy miért írta le, meg miért faragta ki kőből. Ezek nem unatkoztak, 200 százalékon éltek - ezek nem római előkelők, ókori örökséggel, hanem ez a szerető, szenvedélyes, pestistől rettegő, Szűz Máriát látó, középkori félős-szeretős-felfedezők. Fullra - mindent elhittek, és mindent megcáfoltak. (Lelki testvéreim :D:D:D)
Dante-nál megtaláltam Ben kávézóját azonnal ettem reggelit: tojás bacon stb - majd megkérdeztem a filippino pincért, hogy Who is Ben? Nem egy bonyolult kérdés. Nem értette. Lassabban még egyszer, majd tétován rábökött a pénztárban ülő, igazi sármos Benre, aki nálam idősebb volt, de nagyon jó kisugárzású ember. Megköszöntem neki, hogy Köszi Ben, hát majdnem kirohant, hogy jaj de jó a nevét mondtam :D:D:D:D Mentem tovább és beestem a Palazzo Vecchio-ba - de ide azt mondta az "unintelligens" Claude (by RJ), hogy ne is próbálkozza előre megvett jegy nélkül. Én meg találtam egy sort, ami úgy tűnt, hogy jegyet akar venni. Hát megkérdeztem a várakozó társam, hogy mire várunk. Hát arra. Kb 3 perc múlva épp idegeltem a pénztárost, hogy akkor mikorra hová kell mennem. Rutinosan magyarázta angolul - csak buta vagyok, de csak megértettem, és WOW! Egy halom euro (ami nem érdekel, hogy mennyi) 10-kor Torony, 11-kor múzeum.  De mivel még nem voltak sokan, meg úgy se sokan mennek fel a toronyba, hát felengedett a néni előbb. Banyek 223 lépcső. De nagyon megéri, a végén defibrillátorral.... de tényleg. Ott van, nénivel együtt. Nagyon megéri. De nem a teteje a lényeg, ezt nem tudtam, hanem alatta eggyel, onnan a tuti a kilátás. De tényleg. na, és ekkor -miután szétfotóztam az agyam - aszonta az sd kártyám, hogy hát, izé. Amúgy valszeg én csesztem el, mert videót vettem fel, és lehet, hogy előbb benyomtam a gombot, hogy vége, azaz lekapcsoltam? Nem tom - de sutty. na mondom semmi gáz - ide nekem egy fotós boltot. Hát a múzeumi nénik mondtak egyet, megtaláltam, visszarohantam, és 11-re indultam a drágán (azaz normál áron vett kártyámmal) a múzeumba. Azt hozzá kell tenni, hogy a ruhatár az kulcsos, s mivel én oda letetettem a cuccom, de el kezdtem rohangálni a két program között, az őrrel már csak mosolyogtunk, mert a jegyeddel annyiszor mész ki be, ahányszor akarsz. Csak a kezdő időpontba legyél, ahol kell. Na ez megvolt. Mivel én Firenzébe a freskókért jöttem - megkaptam most a magamét. De nem keveset. Ezek a Mediciek... nem semmi. Mindent megértettem: Medici, aki több generáción Jupiter fiaként szerepelteti magát, és akkora mecénás, mint a ház - na, hát itt kijött minden: és szerintem csak a töredéke az eredetinek, mert a falak is festve lehettek, csak hát eltelt pár év azóta. Azok menjenek ilyen helyre, akik elvakultak, mitológiát tudják, és bocs, hogy ezt leírom - de ez van: meglátják a kakiló kutyát a többméteres falfestményen.... HIHETETLEN ez a Palazzo Vecchio..... és a poén: a hülye turista nem erre tolja az euróit, hanem ugyanarra a kajára, amit otthon eszik... rosszabb esetben... Amikor pár óra múlva kijöttem brutális tömeg, idegenvezetős csoportok mentek egyik helyről a másikra. AMIT viszont ajánlok, és remélem a családommal meg fogok csinálni (sajnos én nem így csináltam most, mert impulzívan mentem be, mert szerencsém volt a rendkívül rövid sorral) - szóval olyan jegyet kell venni, ami idegenvezetős, oké, angol pl- de TITKOS helyekre visz be. A szemem előtt nyitotta ki a kiscsoportnak a néni az egyik térképet, és mögötte kellett menni... az egész palota ilyen, festmények mögött lehet menni - ezt le is fotóztam ezt a jelenetet - ahogy láttam a neten 1. óra 15 perc körül van egy ilyen túra. Majd még meglátom, hogy nem hülyülök meg, és megyek még egy kört. De írom még egyszer: nem volt tömeg bent a múzeumba, mert mindenki a Dávid szoborra megy rá,  ide meg ki van írva, hogy torony legalább 30 perc, a múzeum meg 1-2 óra - ez ma sok egy turistának, egyem a szivét. Na, de ha legközelebb jövünk, remélem, akkor majd már ezt is tudjuk.
Délután volt, mire kiértem, na mondom, akkor irány a Bardini útra, a folyó másik felén - a Ponte Vecchion át. Hát oké, hogy latin érettségim van, meg latinos voltam gimisnek - tanultam is, hogy ez nem is egy híd, hanem ilyen valami, mert be van építve. Már majdnem a felén jártam, mire rájöttem, hogy ez tényleg az. Tele Gucci, arany árus stb - kicsit mint a Mostari híd, meg a környéke. Aztán utána felfelé vettem az irányt, a Rózsák kertjébe, meg a Michelangelo palotája felé... az UV nagyon magas, vannak lépcsők, nagyon szép, mediterrán teraszok, a térdem meg azt mondta, hogy lefelé még egy lépcsőre rá merek lépni, akkor válaszcsapást mér a kedvemre... hát igen, én elfelejtettem, hogy a tornyot ma másztam meg, és akkor épp dícsértem a térdem, hogy hát nincsenek semmi baja, mit parázok, na de aztán.... amikor délután tépelődtem Zeffirelli sírja felett, hogy le kéne jönnöm a lépcsőkön, akkor már nem voltam lelkes... és még onnan még lentebb, hazafelé... na, a végén új lemenős techikával sikerült lejönni, de mivel én mindig 21-re lapot húzok, bementem még egy múzeumba, egy 19-századi gyűjtő, Stefano Bardini múzeumba (kicsit olyan volt mint az íreknél a Chester Beatty, aki nekem szívszerelmem lett) na, ott meg aztán volt lépcső.... áááááá - de megnéztem, és nagyon penge volt, oda sem ment be senki, kérdeztem is, hogy kb mennyien mennek be - mert amúgy nagyon érdekes kiállítás volt - legalábbis nekem, és kb 40-en naponta - de ez nagyon kevés...
Hazafelé láttam egy ingyenes koncertet 21.15kor - ha minden jól megy, akkor visszafókázom magam - ha a térdemet ki tudom engesztelni. 
Amikor hazajöttem azonnal az sd kártyámról megpróbálom trükkösen lementeni az adatokat, a sorok írásakor folyamatban van (nem idézem, hogy erre mit mondott RJ eddig :D:D:D), de én pozitív vagyok, mert ezen csak képek voltak... na majd meglátjuk. Várt a lasagne-ám, meg vettem még valami izét a világ legjobb bolthálózatába, a Carrefourba - imádom. És nagyon jók az árai... szerintem. De már nem is merek semmit mondani, mert állandóan ekézném a turistákat, pedig most én is az vagyok itt :D

Észrevételek: több embert láttam hangosan RÁDIÓT hallgatni. Ül az utca szélén, vagy megy, és hallgatja.
Fáradtak a turistákkal foglalkozók, kedvesek, de fáradtak...
Találtam turista/jenki ellenes falfeliratokat.
Nem láttam még kóbormacskát.
Reggel meghallottam a fecskéket a Dóm körül, de ezek nem sima villás farkúak, hanem hosszabbak, kecsesebb fecskék.
Ami Dublinba a sirály = az itt a varjú.
Vannak akik futnak a macskakövön - sportból, reggel. Szerintem az is turista.
Innen nem szabad motort venni, használtba.
Nincs elég, nagyméretű, rendes kukájuk - vagy ennyire sok a szemét? Még nem egy Dublin, de már közelít... mondjuk Pesten, szerintem ennyi sincs - ahogy utitársam mondta idefelé a buszon: Pest el kezdett rohadni az elmút években...
13 órakor kik miséznek Pünkösd vasárnap? A lengyelek... :D:D:D
A rózsák kertjébe be lehet feküdni napozni? Be.
Találtam ivóvizet folyósat? 3-ból 1 ment - szerintem senki nem mer belőle inni, de mivel nem messze egy hajléktalan lakott, én mertem.
Érdemes-e könyvet venni múzeumba? IIIIIGEEEEENNNNNN
Lázba jöttem-e, hogy nagyon fura falfestményeket láttam (és erről még külön könyv is született, de sajnos csak olaszul) és hogy szerintem a Vojnich-kódexhez hasonlít a képi világa? Lázbajöttem.... nagyon.  De ezt nem merem ide leírni, mert a Vojnich-kódex az emberiség egy részét érdekli csak.... pedig.... :D:D:D a dublini utam után 1,5 évet vártam mire a kiadó szólt, hogy na most tudom megvenni a facsimile kiadást....
Találtam magyar vonatkozást a Palazzo Vecchioba? Hát persze: le van festve Pozsony, mint a Magyarok helye a világban... (van még Bécs, Grátz is. És még néhány város...)

KÉPEK ITT - Nagyon sok, csak hardcore-képnézegetőknek, több estére, elvakultan :D

Képek hamarosan :D